Mit kellene tennem? Érzem, hogy nem komoly még.

Nagyon nehéz dolgok ezek... és az ember nem érti hogy miért pont vele történik ez meg... holott látjuk a szüleinket, hogy felneveltek minket, nem hagyták el egymást... és mi meg itt vagyunk.. elhagyva egyedül, anyaként.. Magunkat hibáztassuk? Vagy a párunkat? Mit tettünk hogy ezt érdemeltük ki?? És a szívűnk szakad meg, amikor boldog párokat látunk kisbabával.. Miért?? Miért??? Csak ez jár a fejünkben.. És ő? Ő nem érzi hogy ez így nem jó? Hogy nem a helyes út elhagyni a családot?

Vagy ő is örlődik? Bizony. ha a szerelem elmúlik, nincs mese, előbb utóbb a pár utjai ketté ágaznak, mert szerelem nélkül nem lehet együtt élni. legalábbis boldogan nem.

Én ismerek olyan párt, ahol már nagyobbak a gyerekek, de már évek óta megromlott a házasság, de nem váltak el, nem költöztek külön, egy házban laknak, de nyitott kapcsolatban. Mind két félnek van más kapcsolata, de a gyerekek érdekeit szem előtt tartva, mégis együtt maradtak! Nah én úgy gondolom, ez becsülendő dolog,.. bár írtó nehéz lehet, főleg akkor ha az egyik fél még szereti a másikat.. ha mindketten elhidegültek egymástól, szerintem csakis akkor valósítható meg ez a fajta együttmaradás... Nekik ez évek óta megy, nekik bejött.. tudják csinálni. jah, és persze a gyerekek tudnak a dologról, hogy az anyucinak apucinak más kapcsolata van. Most még nem zavarja őket, de talán pár év múlva, amikor tisztábban látnak, talán felmerülnek bennük kérdések..