A nők miért hagyják el mindig a normális pasikat? Miért kell lelépni egy szeméttel?

Minden zsák megtalálja a foltját. Vannak nők, akiknek tényleg igényük van a linkebb férfiakra. Van egy ismerősöm, haverokkal lóg, iszik, alig van otthon, gyakorlatilag arra jó neki a párja, hogy mosson, főzzön rá. A lánynak ez így megfelel, láthatóan, mert évek óta együtt vannak... Talán szakítanának is 1 héten belül, ha nonstop együtt lennének. Így meg alig-alig...

Ez a srác támadott nemrég rám, hogy mi mit tudunk egész nap csinálni a lakásban, ha a párom nem jár sörözni, haverokkal lógni? Hogy nem unjuk egymás képét? Ilyennek nem tudnám megmagyarázni... Ő, aki ha otthon is van, multiban nyomatja a lövöldözős játékokat, nem értené meg. De közben hangoztatja, milyen fontos az ő életvitelének, hogy állandó párja legyen. Persze, mert az alkalmi nők nem mosnák ki a ruháit és nem főznének rá...

Rendben, hogy az alkoholizmus és a drogfüggőség nem elismerésre méltó, de miért van ennyire kisarkítva jellembeli dolognak, hogy "soha egy szál cigi", "antialkolista"? A jellem onnantól torzul, ha valaki a rabja valaminek.

Aki társaságban módjával iszik, vagy aki dohányzik, az mitől lesz jellemben rosszabb? Rendben, a cigi egészségtelen és zavaró lehet a nemdohányzók egy résznek, ezt aláírom, hogy valakinek fontos lehet. De akkor se a jelleméről árulkodik valakinek, simán szokás kérdése.

Attól, hogy valaki cigizik vagy nem, nem leszek rá se büszke, se csalódott - ez inkább ott fontos, ha valaki nagyon rosszul bírja a füstöt, de ezt akkor sem a jellemmel kellene összekötni. A figyelmetlenül dohányzás (látom, hogy zavarja, mégis mellé állok rágyújtani) már jellembeli dolog lehet, de önmagában a szokás miért?

No meg egy pasi tényleg onnantól számít főnyereménynek, hogy "nem alkoholista, nem játékgépezik, nem drogfüggő"? Ennyire lent van a léc, hogy csak ennyit kell átvinni a királyfiság kiérdemléséért?

Ezek nem alap dolgok?

Könyörgöm, még én is megiszok néha egy sört. Tegnap nem tudtam órákig elaludni, annyira be voltam görcsölve a közelgő vizsgám miatt, végül jobb ötletem nem volt, ittam egy sört, hogy kicsit álmosítson és ki tudjam aludni magam. Akkor ez jellemhiba, vagy máris alkoholista lettem?

Hozzáteszem, nő vagyok és a férjemet se kezelem 14 éves kamaszként, hogy figyeljem mennyit iszik, vagy a dohányzási szokásai alapján ítéljem meg.

Én is ismertem egy mindenki szerint normális pasit, aztán mikor odaköltöztem hozzájuk egy rövid időre albérletbe, kiderült, hogy kb. csicskának használja a barátnőjét, soha egy poharat nem mosott el, az összes tányér, rajta a megmaradt étel ott rohadt napokig a lakásban, ha épp a barátnője elutazott pár napra a szüleit meglátogatni, mert arra is lusta volt, hogy ha kivett valamit a hűtőből, azt visszategye, nem érdekelte, hogy megromlik. Egy katasztrófa volt az a pasi, és nem is fürdött, csak 2-3 naponta, sőt, egyszer előadta nekem, hogy minek minden nap tiszta gatyát, zoknit húzni, ő felveszi többször is.

Majdnem behánytam.

Nesze, itt van, tökéletes pasi. :D

Túl sok akciò filmet nèznek ès oda vannak a roszfiùkèrt:-D

De viccet fère tève, èn is igy voltam vele. Szerettem a rossz fiukat, miutan egy 1 èves kapcsolatom tönkre ment, pont 1 ilyennel (cigi, pia, bunyò, stb), ràjöttem h nem hiànyzik nekem az ilyen èlet, az h félve beszélgessek fiú ismerôseimmel nehogy a pasim beverje a kèpét mert azt talàlja hinni viszonyom van vele, vagy majd àpoljam ha neki huznak be néhànyat, vagy aggódjak ha rossz dologba keveredik, meg hogy ugy bànjon velem mint valami riherongyal. Elôször èrdekesnek talàltam, izgalmasnak (persze ô sem szemétkedett velem), de hàla a jó Istennek kinôttem az ilyesmibôl, megjött az eszem és mostansàg csak normàlis pasikkal talizgatok. Mèg azt hozzá szeretném tenni, h attól hogy valaki sörözik, vagy bàrmien más alkoholt fogyaszt, esetleg cigizik még nem jelenti azt hogy egy szemét àllat, olyannak születni kell. Èn is szoktam néha inni a cimboràkkal, bulikban, mèg nèha meg engedem magamnak, h egy cigit is elszìvjak, ettôl mèg nem vagyok egy ribanc ès ettôl mèg egy pasi is lehet normàlis.

Szia!

Ugyan még fiatal vagyok, de volt már pár kapcsolatom. Volt olyan is amiben normális volt a srác, és olyan is amiben voltak viták, de egyik sem ütött meg. Mégis vége lett idővel az összesnek, mert nem volt meg az összhang, vagyis olyan pitiáner dolgokon tudtunk vitatkozni, hogy csak na. A mostani párom viszont olyan, amilyennek szerintem lennie kell egy társnak. Kedves, megértő, bármit meg lehet vele beszélni, és ami a legjobb szerintem,hogy szereti a gyerekeket(sajnos nem mindenkiről mondható ez el). Igaz, hogy fél éve vagyunk együtt, de tervben van a gyerek, és együtt szeretnénk leélni az életünk, azért mert megtaláltuk egymásban azt akit kerestünk. De azt nem tudnám elképzelni, hogy ne igyon ha épp olyan helyen vagyunk, vagy valami alkalom van, illetve ne dohányozzon, én is szoktam, persze csak módjával, akkor miért pont a páromnak mondanám, hogy szokjon le?!

Egyébként meg, hogy kinek mi a normális az relatív, neked a te párod, másnak pedig az ő párja, vagy épp az a személy akivel szeretne komolyabb kapcsolatot kialakítani.

19L

Én például utálom a "szemét" alakokat.

Szerintem sok nő unalmasnak tartja a túl rendes férfiakat.Nem tudják, mi a jó, az ő bajuk :)

Szerintem az ideális férfi az, akinek megfelelő az arányérzéke.

Tudja, hogy miben hol a határ és nem csúszik át se kutyába, se trógerbe - amit fentebb már megfogalmaztak mások.

Mindig is ilyen típusú férfit kereste, megtaláltam, ma már a férjem.

Tud segítőkész és kedves lenni, de szavakkal szembe is tud szállni velem, ha hülye vagyok. Nem erőszakos, egyszerűen elmondja, hogy most hülye voltál és ebben nem leszek partner.

Szituációkat bírál és nem a személyemet.

Igen, előfordult már, hogy kiabáltunk egymással, de tüske nem maradt, mert a kiabálás része volt a probléma megoldásának. Elmondtuk mi feszít belülről - csak hangosabban.

Vannak barátai, eljárnak sörözni, de nem érzik se a barátok, se én, hogy háttérbe szorulnánk a másik miatt.

Ha lustaságból kérek segítséget vagy nyafogok, akkor nem segít. Ha éppen nehéz időszakom van (vizsgák, baj ér, beteg vagyok), akkor mellszélességgel kiáll mellettem és maximálisan kiszolgál, segít, szinte gondolatot olvas.

De ha azért kérek egy pohár vizet, mert lusta vagyok megemelni a seggemet és két lépést tenni a csapig - miközben mondjuk ő tanul - akkor igenis visszautasítja és magam kell felálljak érte. Ha én tanulok, akkor szó nélkül elém tesz bármit.

Magabiztos - amit sokszor keresnek a nők a rosszfiúkban, csak nem számolják bele az ezzel járó "kapcsolt szolgáltatásokat".

Amikor FB-on megtalált egy régi exem (akkor nagy szerelem volt!) és hevesen udvarolni kezdett, a férjem kíváncsian odanézett, hogy mit csinálok. Mondtam, hogy mi a beszélgetés tárgya. Odajött, mosolyogva adott egy puszit, hogy örül neki, hogy másnak is ennyire kellenék, de mégis vele vagyok. Majd széles mosollyal elment a lakás túlvégébe tévézni.

Nem állt le "rendet tenni", bízott bennem és saját magában is. Mit ért el ezzel? Az említett exnek a férjemről áradoztam nagyrészt.

Ha féltékenykedett volna mit ér el? Lehet, hogy célt értek volna az ex udvarlási rohamai. Így én is csak mosolyogtam rajta, ennyi.

Ezért is gondolom, hogy a jó arányérzékű férfi az "ideális pasi". Legalábbis nekem.

"Nem akarom elkiabálni, de nekem egy tökéletes párom van, aki mindent megtesz, bármit mondok neki. Ha valami kell, hozza, adja. A nap bármely szakaszában képes a szexre. Nincs olyan, hogy fáj a feje, ha valamihez nincs kedvem, akkor megcsinálja helyettem legyen az akármi. S a személyisége is olyan, hogy szerelmes vagyok belé. Utálja a sört, nem iszik alkoholt, drogot és cigit gyűlöli egyenesen."

Komolyan, mintha szóról szóra a kutyámat írtad volna le. Jó, mondjuk ő nem tud bármit megcsinálni, pl a szakdogámat se gépelte le, hiába utasítottam rá.

De utálja a sört, soha nem iszik alkoholt, cigifüsttől rosszul van, drogozni se szokott.

De akármit parancsolok neki, megteszi, boldogan ugrik. Ha nekem nincs kedvem elmenni a papucsomért, hozza. Ha kell egy zsepi, csak ráparancsolok és már a kezembe is adta.

A gépelés elmulasztásáért még megbüntetem, remélem érteni fogja, hogy nekem kötelessége bármit megtenni!

Nem akarom elkiabálni, de nekem egy tökéletes kutyám van, aki mindent megtesz, bármit mondok neki. Ha valami kell, hozza, adja. A nap bármely szakaszában képes a szexre. (Akár egy párna is lehet partner, még lánykutya se kell hozzá!) Nincs olyan olyan, hogy fáj a feje, ha valamihez nincs kedvem, akkor megcsinálja helyettem, legyen az akármi. (Gépelésen még dolgozunk...) S a személyisége is olyan, hogy szerelmes vagyok belé. (Pontosan teljesíti a parancsaimat és aranyosan labdázik.) Utálja a sört, nem iszik alkoholt, drogot és cigit gyűlöli egyenesen. Egy szóval kívánhat egy gazdi ennél jobbat?

Oké, kedves utolsó, ezen behaltam..... XD Sok sikert a gépeléshez...

Kérdező!

A testvérem példáját felhoznám neked: Neki 15 évesen lett egy két évig tartó durva kapcsolata. Volt ott minden drog, pia, prostitúcióra való kényszerítés.

Azóta eltelt 20 év, és még mindíg terézanyuskodik. A jelenlegi párja annyira egy tutyimutyi, hogymég pisilni is küldeni kell. Komolyan.

Neki ez kell, ettől boldog.