Megmenthetetlenül tönkre ment a kapcsolatom a férjemmel. Miért ragaszkodom mégis hozzá, mit tegyek? 30 éve vele vagyok

Hogyne ragaszkodnál...ez természetes.

Mióta érzed,hogy menthetetlen,és miért? Kifejtenéd?

Mi májusban leszünk 25 éves házasok, de még fiatalok vagyunk,nagyon fiatalon házasodtunk.Pár évvel ezelőtt nálunk is volt egy nagy hullámvölgy,de sikeresen túljutottunk rajta.....

Valaki azt mondta, hogy "nincs helyrehozhatatlan kapcsolat". Már miért ne volna? Ez nem függ össze azzal, hogy mennyit éltetek együtt. Több dolog miatt is lehet helyrehozhatatlan, és a MIÉRT-re való válaszból lehet eldönteni, hogy valóban az-e vagy sem. Például: ha mindig is rossz volt, de végre beismerték a felek hogy nem megy, akkor helyrehozhatatlan. Ha valakinek a büszkesége nem engedi az előrelépést, akkor nem helyrehozhatatlan. Ha nem mondod el a konkrétumokat, elég nehéz választ adni a kérdésedre. Szerintem nem is lehet semmi értelmeset mondani.

Szerintem ülj le, és röviden írd meg nekünk, MIÉRT jutottál/jutottatok el ehhez a következtetéshez. Mi történt? És MIÉRT gondolod, hogy helyrehozhatatlan.

Ha ez megvan, tudok mondani értelmeset.

A párterápia egyébként jó ötlet. Sokan szégyellik... pedig hasznos. Ha anyagi okok miatt húzódoznátok, biztosan van helyi családsegítő a községben-kerületben, akihez fordulhattok. A párterápián egy férfi és egy női terapeuta segít nektek négyes beszélgetés keretében egyeszségre jutni. Akár arra, hogy próbáljátok meg együtt, akár pedig arra, hogy váljanak szét útjaitok békésen. Az is egy megoldás, bárhogy fáj. A társadalom sajnos nehezebb szerepet ad a te korodban magányossá váló nőknek... de ez van, vállalni kell. Én voltam pszichoterápiás bentlakásos kurzuson... volt ott a te korodbeli kapcsolatfüggő nő. Ő rettentő kapcsolatokban volt képes bentragadni csak azért, hogy ne maradjon egyedül. Volt, hogy megalázták, verték, lenyúlták a pénzét... a lakásában laktak... ő mégis maradt. Aztán a terápia után kirakta a pasiját és azóta nagyon boldog...

Hidd el, lehet egyedül is.

Egy másik betegtárs nálad idősebb volt, és a férje ennyi idő után egyszercsak pakolt és lelépett. Ő pedig összeroppant. Aztán kiderült, hogy a kapcsolat valójában mindvégig rossz volt, a pasi félrejárt... csak ő elhitette magával hogy neki otthon a helye az otthonkában, férjét várva, halálra dolgozva magát... miközben emberünk egyre kevesebbet volt otthon.

Nem vagy egyedül, hidd el. És sokan keresnek segítséget egy ilyen esemény után. Nem szégyen. Jobb, mint otthonmaradni, szenvedni, depresszióba esni... mert abból nehéz visszajönni. Nekem sikerült, de nem volt könnyű. Ne várd meg, míg bekövetkezik.