16 éves vagyok és a szüleim most fognak elválni, ez nekem olyan mint egy rossz állom. Egyszerüen képtelen vagyok kezelni a helyzetett, hogyan kezeljem, lépjem túl ezt a helyzetet?

Én 14 éves voltam, mikor elváltak a szüleim. Én igazából számítottam rá, mert addig is csak miattam voltak még együtt. Utána legalább nem kellett hallgatnom a mindennapos veszekedéseket.

Az egészben még az a szörnyű, hogy választanod kell, kivel élsz. Bárkit választasz, a másiknak szarul fog esni.

Én már nem is tudom, hogy kezeltem. Először egy kicsit álomszerű volt nekem is a tudat, de aztán szépen lassan megszoktam, beletörődtem.

Nekem amikor váltak a szüleim (4 éve) egyáltalán nem érdekelt a dolog...de nekem apukám így elment. Több száz kilométerre lakik, megházasodott és gyereke is van már. Most 15 éves vagy(lány) és most a legnehezebb...most érzem, hogy mennyire kéne a támogatása. Úgy érzem hogy elhagyott és annyira el mondanám neki hogy "apa hiányzol, legyél velem többet"...de nem mondhatom el mert felesleges lenne.

Szóval túl tenni nem tudod magad...csak élni vele.

Én 6 éves voltam amikor elváltak a szüleim. A mai napig jó viszonyban vannak egymással, és rendszeresen (hetente vagy kéthetente) meg is látogatom aput, aki azóta újranősült és van ott két féltesóm. Senki sincs haragban senkivel, mindenki boldog.

Helyzetfüggő az egész dolog, eleinte rossz volt (emlékeim szerint) sokat sírtam, hogy miattam van aztán persze, hogy nem miattam.

Egy idő után túl lesz rajta az ember, ha van egy igazán jó barát az rengeteget számít ilyenkor :)

Fő, hogy a szüleid mindig szeretni fognak, és akármelyiket is "választod" majd, te leszel nekik a legfontosabb!