Anyukák, akik "csak" élettársi kapcsolatban éltetek a volt párotokkal, szakítás után fordultatok bírósághoz gyermekelhelyezés miatt, akkor is, ha közös megegyezéssel mindenben meg tudtatok állapodni? Muszáj a bíróság? Vagy anélkül is működik a dolog?

Szerintem intelligens, felelősségteljes embereknek nincs szüksége bíróságra ahhoz hogy megtudjanak állapodni, és normális módón tudjanak lezárni egy nem működő kapcsolatot.

Csak az unintelligens, tyúkperes emberek futkorásznak.

Működik anélkül is, de javaslom a kettőtök érdekében a hivatalos végzést. Ez mind a két felet védi a későbbiekben, az apát is, hogy a megegyezést felrúgja az anyuka, nem engedi akkor el a gyereket amikor meg volt beszélve, az anyát is védi, hogy esetleg nem tud hétvégi programot csinálni, mert apuka minden hétvégére elviszi a gyereket. A pénzügyi része is tisztább.

Továbbá ha az anyánál van elhelyezve a gyerek, akkor nem kell minden hivatalos ügyintézés miatt az apát odarángatni (útlevél készíttetés, iskolai beíratás, stb).

Jó, ha ez mind megvan papíron. Ettől függetlenül mindent meg lehet beszélni, a bírónő azt mondta, hogy azt csinálunk amit akarunk, ha közös döntés. Így hiába van egy láthatási rend a határozatban, mi egymás között megállapodtunk egy rugalmas láthatásban. A papír arra jó, hogy ha valamelyik nem tartja be a megállapodást, akkor van mihez visszanyúlni.

Úgyhogy nem kötelező a bíróság, de mind a két felet védi attól, hogy a másik esetleg később alátartson.

Kell. A hiedelmeddel ellentétben nem csak a uninteligens emberek tyúk pere, kedves elso.

Hivatalos ügyintézéshez kell egy gondviselo szulo. Pereskedni nem kell, hiszen ha megállapodtatok, azt a biróság csak jóváhagyja.

6: Vagy igen, vagy nem... Láttam már érdekes történeteket, amikor a szóbeli megállapodásokat úgy rúgták fel mint a szél. És láttam már meglepődött férfit, aki 20 év együttélés után sem gondolta volna (és én sem a nőről), hogy a kézbe adott gyerektartást egyik nap szépen letagadja, hogy ő aztán soha nem kapott semmit...

Hiába tartom magam a megállapodáshoz, hogy én márpedig becsületesen kitartok amellett amit mondtam, ha a másik fél megzakkan.