Folytassuk a gyerek miatt a házassagot, ha én már nem szeretem a férjem?

Amikor megláttam a kérdést egyből az "ugrott be",hogy egy kapcsolatért mindennap dolgozni kell,és nem szabad egyből eldobni.

A 21-es számú kommentedet olvasva viszont csak annyit tudok mondani,már ott,akkor el kellett volna hagyjad!A verés,lökdösődés,az ilyen fajta viselkedés a gyerekkel szemben nem eltűrhető,és valóban kiábrándító?És hogy folytatni kell-e a gyerek miatt a kettőtök dolgát?NEM!Te magad írtad,hogy ez a gyereknek sem jó.És neked sem.Pont a gyerek érdekében lépj.

Sok sikert!

Fú, ez bántalmazás. Nem csodálom, hogy nem szereted.

A gyerekre is veszélyes, ahogy olvasom.

Hát, ha így áll a helyzet, akkor a férjed idegbeteg. Nem sértésnek mondom, de pszichésen csavartnak kell lenni, hogy az ember így viselkedjen. Megmondani egy csecsemőnek, hány pelenkát használhat el egy nap... Elég súlyosan sérült lesz a gyereked, ha nem távolítod el a férjed közeléből.

Szóval ne azért válj el, mert már nem szereted a férjed, viszont ez a helyzet tarthatatlan.

Többen jönnek majd azzal, hogy egy ilyennek minek szültél... de úgy néz ki, rossz emberismerő vagy. Nem lehet mindenki jó emberismerő...

De rohadt okos itt mindenki!!!!......Azt sem tudjátok,hogy ki és micsoda ez a bizonyos kérdező,de olyan k@rva okos megjegyzéseket tudtok tenni,mintha valami pszichológusok lennétek.Marha sok ilyen,és ehhez hasonló tapasztalattal rendelkező liheg ezen az oldalon,és osztja az észt,ahelyett,hogy gyűjtené,mert tuti,hogy szüksége lenne rá nagyon a megnyilvánulásokból!!

Nagyon értelmes válaszokat kapott szerencsétlen kérdező(nincs neki így is elég gondja,baja),aztán csak gondolkozzon reggeltől estig,hogy melyik barom válaszra hallgasson?!

Gyereket semmiképpen nem kellene, ha már nem szereted. De miért nem szereted már? Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy gondolkodjak el azon, hogy anno miért is szerettem bele és most mi az ami zavar, ezt beszéljétek meg, helyezzétek új alapokra a kapcsolatotokat, valamiért frissíteni kell, elfáradt, szerezzetek új, közös élményeket, menjetek el valahová ahol még nem jártatok...még nem olyan régen volt az amikor felcsendült a nászinduló, még ott van a zenéje a fületekbe, akkor olyan szerelmesek voltatok, éljétek át újra ezt az érzést, mindennap rágondolva. Aztán így sorba végig mentünk a dolgokon, bele telt egy évbe és most jobban szeretjük egymást mint valaha, már két gyerekünk van.

Persze azt is mondta, hogy ha mindezek ellenére sem fog működni el kell válni, akkor nem szabad gyerekprojekten gondolkodni.Sok sikert!

Helló mindenki!

Sokminden elhangzott eddig. A kérdező teljes sztoriját, hátterét (neveltetés, beállítottság) nem ismerhetjük. Én is igy írok. És nem is Neked akarok tanácsot adni és a tutit megmondani, csak elmesélem az én sztorimat, és megosztom veletek a véleményem.

Hasonló sztoriban vagyok tavasz óta. Szép lassan szétkalapácsoltuk a házasságunkat, és egyszercsak robbant az akna. Jópár hétig ment az egymás gyötrése, kínzása, veszekedés, stb. Ennek nagyon megitta a levét az egyész család (és itt tényleg a családra gondolok a gyerekekkel együtt). Aztán amikor már végképp kimerítettük a tűréshatár adta lehetőségeket feltettem magamnak a kérdést: ha ez ennyire szar, akkor miért folytatom? Szinte gyűlölöm a párom, szándékosan bántom, még azt a 3. embert, meg annak a családját is györtöm (pedig az ő gyereke nem tehet róla). Rájöttem, hogy választani kell: elválunk (ami szerintem egy problémás párkapcsolatnak csak tüneti kezelése), vagy próbálok megnyugodni, és felépíteni ismét a kapcsolatunkat, amibe beleértem a gyerekeket is.

Rövid önvizsgálat után tisztába jöttem azzal, hogy még szeretem a páromat (vigyázat! a szeretet nem tévesztendő össze a szerelemmel!!!!!), és ezen alapulva úgy döntöttem, hogy megteszek mindent azért, hogy más légkörben élhessünk.

Ez kb. május vége június eleje környékén volt. Hangsúlyozom: nem voltam egyedül, volt segítségem: vannak olyan ismerőseim, akik házassági tanácsadással, illetve jegyesek felkészítésével foglalkoznak. Mivel látták rajtam, hogy bajban vagyunk, felajánlották a segítségüket. A párom a közös tanácsadást elutasította, ezért egyedül kezdtem el. Kaptam egy könyvet: GARY CHAPMAN: EGYMÁSRA HANGOLVA.

Ez arról szól, (alaptézisként megállapítva azt, hogy a jól működő kapcsolatokban a szeretet az uralkodó érzés, és cselekvésforma) hogy az emberek a szeretetüket nem azonos módon tudják kifejezni, illetve azt fogadni. Mert pl. hiába halmozod el ajándékokkal, ha számára az lenne fontos, hogy megsimogasd, stb.

Egy sor nagyon hasznos felismerésre vezetett ez a könyv (figyelem: nem forgalmazom, nem vagyok érdekelt a mű fogyásában!), és van néhány része, ami arról szól, hogy miként viselkedjek azokkal, akik csúnyán bánnak velem, és nagyon érdekes volt a szeretetről szóló rész is.

Még mielőtt leírom ide a teljes könyvet annyit mondanék, hogy lassanként kipuhatoltam, hogy mi a párom "szeretetnyelve", és elkezdtem azt használva cselekedni. Egyszerű helyzetek: kitakarítottam, főztem valamit (talán elfelejtettem mondani, de én vagyok a férj....), kifestettem a kisszobát, kapott néha egy-egy tábla csokit, elhívtam magammal üzleti útra, vettem két mozijegyet, megdícsértem a főztjét, stb.

A lényeg mindig az volt, hogy POZITIV dolgokat tettem. Az elején semmilyen negatív dolgot nem szabad tenni. Ha nem izlik pl. a főztje, akkor nem dicsérem meg, de nem is szidom.

Kis idő múlva feltűnt neki is a változás, és (bár nem mondta, de a barátoktól tudom) ezt meg is jegyezte. Néhány hét elteltével azon kaptam magam, hogy kerti munka közben megjelent két csésze kávéval, és megkérdezte, hogy megiszom-e ezt vele... Mivel akkor már kb. 2 hónapja nem is nagyon beszéltünk, képzelhetitek, milyen jóleső érzés volt.

NAGYON FONTOS: MIELŐTT EZEN AZ ÚTON ELINDUL AZ EMBER, HÚZNI KELL EGY VONALAT, ÉS AMI ADDIG VOLT, AZT NEM SZABAD FELEMLEGETNI. Emlékezz rá, hogy mi volt rossz, és tanulj belőle, de ne vesd a szemére (ő lehet, hogy meg fogja tenni ugyanezt, de ha minden jól megy, akkor ez el fog maradni idővel).

AZ ELŐZŐ KISNOVELLA FOLYTATÁSA:

CSAK ELŐRE NÉZZ!

Én annyit (vagy ilyesmit) mondtam: Szeretnék jobb társa lenni, és ezért változtatni fogok a viselkedésemen. Nagyon sajnálom a múltban elkövetett dolgaimat, azokon már nem tudok változtatni, de tenni akarok arról, hogy a jövő másmilyen legyen.

Persze nem nagyon érdekelte, de ezzel jeleztem, hogy új lapot nyitottam.

Kb 2 hónap elteltével ott tartottunk, hogy már a környezet és a gyerekek nem észlelték a köztünk lévő feszültséget. A párom jelét adta, hogy már nem gondolkodik azon, hogy elhagyjon.

Most, 6 hónap munka után már szinte bensőséges hangulatban tudunk együtt élni. Még nem teljes az összhang, mert az ágyban nem enged még magához, de néha nem bírja és megtörténik. Ritkán.

Kis lépésekkel lehet haladni. Ráadásul vannak visszaesések is.

No tehát miután elmeséltem az életem legnehezebb próbatételét néhány gondolat a ti helyzetetekről:

Szerintem egyetlen dolog hiányzik a kapcsolatotokból: a szeretet. Ez viszont nem olyan, mint a szerelem, ami akaratodon kívül és néha annak ellenére bekövetkezik, és el is múlik, hanem olyan cselekvésforma, aminek az a célja, hogy a másik javát szolgáljam (és itt nagyon fontos a gyerek is! SŐT A LEGFONTOSABB. Olyan érzelmi sérüléseket szenvedhet, ami későbbiekben nehézzé teheti az életét). Ez nem érzelmileg irányított cselekvés, hanem akaratlagos: dönteni kell, és ha elég erőt merítesz, akkor azt tudod mondani: Nagyon megbántott, de meg akarok neki bocsátani.

Közben azt is meg kell vizsgálni, hogy vajon mik a hibák a te oldaladon (mert egy kapcsolat sem megy tönkre csak az egyik fél hibájából, bár ezt nagyon nehéz belátni).

NAGYON VIGYÁZZ A KICSIRE! ELFOGADHATATLAN, HA EGY GYERMEKET VISSZAUTASÍTANAK! Amikor a gyerek sír, vigasztalni kell, és nem elküldeni. Néha túl sok már a sírás, de arról nem tehet. Mindketten felelősek vagytok érte! A sírás, hiszti leginkább a szeretethiány tünete (a miénk is többet sír azóta). SZERETET SZERETET SZERETET

Viszont azt is be kell látni, hogy nem minden esetben lehet rendbetenni egy elcseszett kapcsolatot. De talán egy próbát megér. Ha már elment 2-3 éved az életedből, 3-4-5 hónapot talán még megér.

Válasz az eredeti kérdésedre: NE A GYEREK MIATT FOLYTASD A HÁZASSÁGOD, HANEM MINDHÁRMÓTOK MIATT! TÉGY MÉG EGY PRÓBÁT, AZTÁN HA SIKERÜL, AKKOR OSZD MEG VELÜNK, HA NEM AKKOR PEDIG LÉPJ TOVÁBB.

Sok szerencsét, bármit is döntesz!