Elvált / válófélben lévő szülők: mit szóltak a gyerekeitek ahhoz, hogy különköltöztök?

Nem tudom, mennyire van jogom ide választ írni elvált szülők gyerekeként, de megkísérelném megosztani néhány gondolatomat. Először is leszögezem, hogy senkit, de senkit nem szeretnék támadni, csak a saját véleményemet és tapasztalatomat írom le.

Egy válásnak biztosan van oka. Nálunk a következőképp zajlott: 6 éves voltam. Anyám első házasságából volt egy bátyám, volt anyu volt apu, nagyszülők, boldog család. Na most, anyám mindig is nagyon szerette a pénzt. 7 éves voltam, mikor a szomszédba egy gazdag házaspár költözött. Anyám beleszeretett, ezt közölte is apámmal.

Ilyenkor mit tenne egy ember (legalábbis én)? Férfiként és apaként harcolnék a nőért, akivel 16 évig voltam együtt, akivel van egy közös gyerekem. És anyaként nem dobnám el a férfit akit egykor nagyon szerettem és aki a gyerekem apja. Ehelyett, apám mártírként lelépett, hogy (idézem) "nem akartam a boldogsága útjába állni, szabad utat engedtem neki." Ez mind szép és jó... lenne. Egyszerűbb volt. Egyszerűbb, mint harcolni. Ha egy kicsit megerőltették volna magukat...

Ne mindegy. A lényeg az, hogy úgy történt, hogy "apám elment egy másik városba dolgozni és majd húsvétra hazajön". aha... Az ígért napon késő estig vártam haza, de nem jött. Másnap felhívott, hogy többet nem is fog jönni. "Kicsit" szar volt...

Egyikük sem avatott be, nem mesélték el, hogy mi történik/mi fog történni. Nem kérdezték a véleményem, és ez nyomott bennem.

Szóval ha valaki válásra adja a fejét, akkor gondolkodjon el azon, hogy nem lehet-e egy nagyon apró megerőltetéssel megoldani, legalább a gyerekre való tekintettel.

Vagy ha nem lehet, mert már minden kötél szakad, akkor tessék beavatni a gyereket, és a véleményét kérni, mert bár gyerek, nagyon is rá tartozik, mert az Ő családjáról van szó. Ő fogja elveszíteni valamelyik szülőjét.

Nekem nagyon rossz volt hol itt-hol ott lenni, és elveszíteni azt a családi légkört.

Még egyszer: ez a szerény véleményem és meglátásom, és úgy éreztem, muszáj leírnom és közölnöm másokkal. Nem bántani akarok senkit, csak leírni, hátha olyan emberek, akik harc nélkül feladják a gyerekre nem gondolva, tanulnak belőle.

Köszönöm!

16/L