Elváltunk a férjemmel, de az anyával jóban maradtunk, továbbra is része az életünknek. Mi a véleményetek erről?

Teljesen normális dolog. Ahogy mondani szokták, a férjedtől váltál el senki mástól. Csak így tovább!

Csak igy tovább!!A gyerekeknek szükségük van a nagyira,Ti váltatok el.Nem furcsa,minden hol ez kellenen nem a köpködés.

A kérdezőt hájjal kenegetik... biztos dagad a mája.

Ne legyetek rosszindulatúak, sok embernek tényleg furcsa, ha valaki normális viszonyban van az exanyósával. Gondoljatok csak bele, az emberek jelentős része az aktuális anyósával is rossz viszonyban van, a válás után meg azt tartanák normálisnak, hogy ha valaki végre megszabadult a sárkány anyóstól, akkor örüljön és még jobban utálkozzon. Személyesen is tapasztaltam, mert nekem két férjem volt, két anyós, két gyerek (20 és 13 évesek). Az első férjemmel akkor váltunk, mikor a fiunk öt éves volt, az anyósommal 15 éven keresztül egészen a tavalyi haláláig nagyon szoros kapcsolatban voltunk. A kisebbik fiamat, akihez köze nem volt vér szerint, ugyanúgy az unokájának tekintette, sokszor ő is ott aludt nála, ugyanúgy mama volt neki. Mindig azt mondta, hogy attól, hogy a fiával nem tudtunk együtt élni, attól még nekünk nem kell utálni egymást. Mindent megbeszéltünk, a magánéletünktől kezdve a gyerekekig, amikor két éve költözött, én segítettem neki a fiammal és a barátnőjével, a halála előtt utoljára a fián kívül én voltam bent nála a kórházban (beosztottuk az exférjemmel, hogy minden nap menjen be valamelyikünk). Ezt csak azért írtam le, mert szerettem volna érzékeltetni, hogy EMBEREK vagyunk, nem a vérségi kapcsolat számít, hanem a szeretet. Utálkozhatott volna ő is, nem voltam hibátlan én sem, még a válás tekintetében sem, mégsem éreztette velem soha, tényleg olyan volt mint a második anyám, sőt, sok tekintetben jobban megértettük egymást mint anyámmal. A második anyósommal is jóban voltunk, miután az ő fiával is elváltunk, ő sem haragudott rám (inkább a fiára), és rendszeresen telefonáltunk (ő vidéken lakott). Komolyan mondom, a környezetemben alig volt olyan ember, aki normálisnak tartotta volna a jó viszonyt, mindenki csodálkozott, rémüldözött, hogy miért szeretjük mi egymást, hogyhogy nem utál, nem a fia mellé áll teljes mellszélességgel, stb. Sokan csak sztereotípiákban tudnak gondolkodni: anyós=rossz, válás=utálkozás. Ha valaki ennek nem felel meg, az fura. Pedig szerintem ez a normális, de lehet, hogy én vagyok ufó.

Nem tartom furcsának. Te váltál el a férjedtől és nem a gyerekek a nagymamájuktól. Ez teljesen normális.