Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tehetnék, ha az exem nem vállalja fel az "új életét"?
Válófélben vagyok, lassan már két éve tisztáztuk a "férjemmel", hogy nincs közünk egymáshoz, külön utakon járunk. Egyelőre nem költözött még el teljesen, készül a lakása, illetve van egy új kapcsolata is, heti több alkalommal ott alszik a barátnőjénél (a fennmaradó napokon pedig itt, így tartja a kapcsolatot a gyermekünkkel, másnap ő viszi iskolába).
Ebben az a kellemetlen, hogy az új életét úgy kezeli előttem, mintha nem is lenne. Én "hivatalosan" nem is tudok arról, hogy neki van kapcsolata, meg hogy éppen lakásfelújítást végez.
Nincs ezzel semmi problémám, hiszen azt szeretném én is, ha mielőbb elköltözne, és annak csak örülök, ha jól alakul a magánélete. De ez, hogy így "titkolózik", sok kellemetlenséget okoz számomra.
Például a gyermekünk kérdezgeti, hogy "apa hol van, amikor nincs itthon?". Tudja, ha válni fogunk, de azért ezt mégis közösen kellene megbeszélnünk szerintem a gyerekkel, néha elvihetné magával, hogy a gyerek "belelásson" az új életébe. Nekem például az is fura, hogy az új barátnőtől is teljesen távol tartja a gyereket, pedig már legalább egy éve együtt vannak (és már jóval előtte, évek óta ismerik egymást...)
Az új barátnő téma számomra azért kellemetlen, mert például elmegyünk külön egy rendezvényre, ahol közös barátaink vannak, akkor én nem tudok odamenni a baráti körömhöz, mert az exem ott van az új barátnővel, és mi egymásnak "nem vagyunk bemutatva". Úgy rejtegeti előlem, mintha valami titkos szerető lenne... (volt már, hogy csapódtam egy rövid időre a KÖZÖS társasághoz, de annyira kellemetlenül éreztem magam ebben a szituációban, hogy inkább hazajöttem). Nyilván nem barátkozni akarok velük, de egy békés egymás mellett élés szerintem működhetne, ha az exem elég tökös lenne, és felvállalná az új életét előttem, és a gyereke előtt.
Volt már valaki hasonló helyzetben? Mit lehetne tenni? Megbeszélni reménytelen, úgyis csak ígérgetne - többek között ezért válunk, mert semmilyen problémát nem lehetett vele érdemben kezelni, hiába beszéltünk meg valamit, utána csak halogatta évekig... most fogjam meg a gyereket és vigyem el az új lakásába, hogy tessék, itt fog lakni apa mostantól? Vagy menjek oda az új barátnőhöz bemutatkozni, és mutassam be a gyereket is? Akkor én lennék az aljas szemét, aki beavatkozik a privát szférájába... De ez a helyzet számomra kellemetlen, mert a gyerekemnek nem tudok mit mondani, számára ez teljes bizonytalanságot teremt, a másik meg, hogy úgy érzem, ki vagyok szorítva a saját baráti körömből, mert az exem kisajátítja őket magának azzal, hogy nem tud tiszta helyzetet teremteni...
válasza: válasza:Első: szerintem nem igazán értetted meg a helyzetet! Ő jelenleg ki-be jár az én életembe, a láthatást is úgy képzeli, hogy ő itt, az én lakásomon tartja a kapcsolatot a gyerekével (tehát nem viszi el magához). Na most nekem például van egy kapcsolatom alakulóban, ha mondjuk ide költözne idővel a barátom, akkor én is mondjam azt, hogy semmi köze ahhoz, hogy én kivel élek, és nem teheti be ide a lábát, vigye a gyereket az utcára, ha magához nem akarja?
A másik kérdés - a barátnő "bemutatása" - pedig arra vonatkozott, hogy közös baráti körünk van, akik mindkettőnkkel jóban vannak és nem is akarnak választani közöttünk. Amikor én elmegyek ebbe a közös baráti körbe, és ő ott van a barátnőjével, mert oda hozza, akkor én mégis hogyan reagáljak? Nézzek rajta keresztül? Nem lenne közöm hozzá, hogy kivel van, ebben igazad van, abban az esetben, ha nem hozná oda a közös társaságba! De mivel ott van, szerintem azért "illene" minimum bemutatni... vagy nekem kéne akkor félreállni, és lemondani a barátaimról, mert neki úgy kényelmes?
válasza:Én ebből az egészből azt nem értem, miért engeded, hogy nálad aludjon? Nem tudom, hány éves a gyerek, de neki is meg lehet mondani,hogy apa és anya elválnak, apa máshol lakik mostantól.
De így, hogy gyakorlatilag egy csalad vagytok még, nem is fogja szegény megérteni.
válasza:Amikor két évvel ezelőtt kimondtuk, hogy vége, ő azzal állt elő, hogy neki nincs hova mennie, az utcára meg mégsem akartam kitenni a gyerekem apját... talán ez érthető. Ráadásul úgy alakult ki az életünk, hogy az apja hordja reggelente iskolába, ami elég messze van. Nekem nincs autóm, neki van. Tehát "praktikus" okokból alakult ez így, hogy a gyereknek ne kelljen hajnalok hajnalán kelnie.
Mivel se a saját lakásába, se a barátnőjéhez nem viszi a gyereket, ezért csak innen tudja suliba hordani. (Néha előfordul, hogy csak reggel jön érte, azt se tudom, hogy honnan...)
Ha nem engedem, hogy itt aludjon, még annyira se fogja tartani a gyerekével a kapcsolatot, mint eddig, pedig a gyerekének szüksége van rá, ez nyilvánvaló. Közös felügyeletben állapodtunk meg, vagyis abban, hogy ugyanannyit lesz nálam, mint nála. De én ezt úgy képzeltem, hogy ő is viszi magához, és akkor a teljes felelősség az övé... nem így, ahogy most van, hogy gyakorlatilag én "szolgálom ki" az ő igényeit, amikor ő éppen a gyerekével foglalkozik.
Most azt várom, hogy készüljön el a lakása (fogok róla tudni a közös ismerősöktől), és akkor egészen biztosan "kirakom", hiszen milyen alapon él itt - még ha ilyen kétlaki módon is -, ha van saját élete. Jelzem, ebben az a probléma, hogy ahogy jelenleg a helyzetet kezeli, simán lehet az, hogy egyáltalán nem fogja elvinni magához a gyerekét, hanem továbbra is az én lakásomban akarja majd intézni a kapcsolattartást. Mivel az ő élete jelenleg "tabu", az enyém meg egy átjáróház (konkrétan még azt sem szokta jelezni, hogy mikor alszik itt és mikor nem...)
# 7: ezt hol olvastad? Pont azt írtam, hogy ezt NEM szeretném, hanem azt, hogy az apja magához vigye, a saját lakásába, vagy a barátnője lakásába, vagy ahova szeretné...
De nem érzem arányosnak, hogy ő ki-be járkál az én életemben, de a sajátját tabuként kezeli!
válasza:Kedves kédező.
Megértem a problémádat, sajnos volt dolgom olyan pasival, akivel semmit nem lehetett megbeszélni, illetve - rosszul mondom - meg lehetett beszélni, el is jutottunk egy következtetésre, meg is egyeztünk, aztán nem lett semmi belőle. Mi is elváltunk, de ilyen helyzet nem alakult ki.
Egyetlen ötletem van: mondd el a gyekreknek. Nem gonosz módon, hogy úgymond apuka ellen, hanem tényszerűen, hogy apuka nemsokára el fog költözni, és egy másik nénivel fog élni, satöbbi. Nagyon hangsúlyozd ki, hogy őt ugyanúgy szereti továbbra is, és haragról szó sincs, meg hogy nem miatta történt ez az egész. Nem tudom, mekkora a gyerek, de az ő szintjén el lehet mondani, és ezzel kész tény elé állítod apukát is, mert a gyerek tuti rá fog kérdezni, s akkor válaszolnia kell valamit. Nem aljasságból mondom, de ha apuka olyan, amilyennek leírtad ezt is halogatni fogja, és ezt nem csak a te életed bánja, hanem a gyereké is, akit offside-ban fog kapni az egész, még annyira sem tud rá felkészülni, amennyire lehetne, és sokkal megrázóbb lesz, mint kellene.
Másik ötlet: egyik ilyen baráti összejövetelen, mikor ők is ott vannak, válassz ki egy pillanatot, mikor elég egyértelműnek tűnik, hogy együtt vannak, gesztusok szintjén, mármint, s akkor menj oda, és kedvesen mosolyogva mutatkozz be a csajnak: 'szia, nem volt még alkalmunk találkozni, én vagyok a jancsi volt felesége, örülök.' És miután bemutatkozott ő is, oldd fel az egészet azzal, hogy valaki máshoz fordulsz és beszédbe elegyedsz, legyen egyértelmű, hogy nem feszültséget akarsz kelteni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!