A szüleim állandóan marják egymást. Lesz ennek valami következménye a testvéremen és rajtam?

Nem akarlak elkeseríteni, de ennek nem lesznek, hanem már vannak is következményei, ez a leírásodból egyértelműen kiderül.

Sajnos magam is hasonló poklon mentem át, és utána otthonról elkerülve nem évek, de több mint egy évtized kemény munkájába került úgy-ahogy feldolgozni ezeket a dolgokat lelkileg. Szóval teljesen átérzem, és nagyon sajnálom.

Vannak nagyszüleitek, vagy valaki, akihez fordulhatnátok segítségért, vagy legalább lelki vigaszért?

Egyébként volt egy időszak az életemben, amikor annyira nem volt munkám -- és pénzem sem --, hogy takarítani jártam óradíjba családokhoz. Az egyik ilyen család volt: kifelé ment a boldog mintacsalád, magasan kvalifikált, jómódú nagypolgári nagyvárosi értelmiségiek, kacsalábon forgó többszintes ház (nem csoda, hogy nem győzték takarítani, ezért kellettem én...), három gyönyörű gyerek, hívő katolikusok... Aztán egyszer munka közben akaratlanul fültanúja lettem a szülők egy durva veszekedésének (kb. mint amit leírtál, csak mondjuk tárgyak nem törtek éppen), és ez olyannyira előhozta belőlem a régi szörnyű emlékeket, hogy valóságos sokkot kaptam. A kísértés ellenére nem menekültem el, nem akartam, hogy megtudják, de soha többet nem mertem hozzájuk menni takarítani.

Sajnos azon túl, hogy mélyen átérzem, nem nagyon tudok érdemi tanácsokkal szolgálni, hogy mit tegyetek.:-((

Nagyon sajnallak benneteket elsore ez jutott csak eszembe.

Mivel gyakorlo szulo vagyok en is, ugy gondolom, hogy azt lehetne tenned, hogy ezt amit ide leirtal odaadod a szuleidnek, talan valtozna valami, magukba neznenek.

Abbol kiindulva, hogy ha a gyerekeim, barmilyen dologban serulnenek, csalodnanak bennem es ezt tudomasomra hoznak valamilyen formaban, akkor 1000%, hogy valtoztatnek rajt.

Legyel mellette ha szuksege van valakire, beszelgess vele sokat, halgasd meg, legyel a tamasza.

Tudom ez nem a Te dolgod lenne, de kimasra szamithatna.