A mai nap ugye éppen megfelelő arra hogy elhagyjam a férjem aki nem ér hozzám, "mindig fáradt", titokban 20 évesnek képzeli magát és diáklányokat nézeget sóvárogva (? )

tudjátok ,sokféle ember van itt a gyakornin. sztem ebben a kategoriában zömében nők. sok nő hajlamos a társfüggésre, függni a partnertől. nem mindtől, de a nagy szerelemitől mindenképp. megkockáztatom , hogy a nagy többségük. ezért annak ellenére, hogy sok kérédésnél látom, hogy jószándékbol tanácsoljak ugyan, hogy tűrjön még az ember meg probálkozzon javitgatni valamin. de hiába a joszándék, ha egyszer ez olyan sokszor lehetséges. ismét a pszichológusokra, párkapcsolati szakértőkre hivatkoznék, akiket mostanában hallgatok, olvasok. szerintük nemcsak hogy nem tehetsz másokat (a gyerekedet se) boldoggá, ha te nem vagy az, vagy ha nem is boldog, de legalább egy teljes, másoktol nem függő önállo, önmagára alapozo ember, de senki se lehet mástol sem boldog, a gyereked is csak önmagátol, a önmagára alapoz. ráadásul sztem csak továbbviszi tőled is a szülői mintát, hogy függni kell a partnertől meg felesleges energiákat ölni valamibe hiába, igy előre meg is nehezited a gyereked majdani felnőtt énjét és életét. ezt nem a kérdezőnek mondom, csak olyan sok hasonlo kérdés van, gyakran már gyerekesektől . és a szakember akire hivatkoztam a "járt utat ne hagyd el.." kapcsán is, ezzel együtt nagyon is hisz a házasságban. én is. csak nem a rossz házasságban kell hinni. és nem kell tovább javitgatni semmit, mint ameddig érdemes. ezt nagyon nehéz megtanulni, nekem sem sikerült még. lehet egy élet kell hozzá. de már az is egy jo alap, ha önismeretet gyakorolunk és tudatosabban élünk együtt magunkkal és a társunkkal..

.

Szerencsés fickó.Jól kezdödik az éve :)