Elváltunk a párommal, de még mindig szeretem őt. Mit tegyek?

Az először is nem úgy megy, hogy csak kijelented, hogy visszamész, mert van egy másik fél akinek legalább annyi joga van dönteni kettőtöket illetően, mint neked.

A másik dolog, hogy én bár nem vagyok az újramelegített káposzta híve, de ez esetben talán adnék egy esélyt a dolognak. Ott hibáztatok, ahol a legtöbben, hogy azt hittétek kis naivan, hogy a gyerek után minden a régi lesz. Az esetek többségében sok minden megváltozik. Mások lesznek a hormonok, te alul is változol, ott a kicsi mint plusz stressz és örömforrás... tudatosan oda kell figyelni a kapcsolatra és nem várni a csodát, hogy helyrejön magától.

Ha belátod, hogy hibáztatok és hol és mit, akkor van esély arra, ha most leültök és megbeszélitek a dolgot akkor másodszorra egy erősebb, stabilabb kapcsolatot építetek ki. Ez volt azt hiszem a ti életetekben a nagy próba, amin megbuktatok ugyan, de érzed, hogy ennek nem ez lett volna a kezelési módja. Ha képesek vagytok okulni belőle, és új alapokra helyezni a dolgot, akkor szerintem működhet.

Úgy viszont semmiképpen nem, hogy csak úgy összejöttök megint, mert szeretitek egymást, mert a problémák az idővel egyre csak sűrűsödni fognak az életetekben és ha elsőn elhasaltok akkor az egész életetek válás és újraegyesülés lesz?

Figyelembe kell venni a változást, a biológiát is. Változtok idővel még olyan drasztikus esemény mint a szülés nélkül is. Más lesz a hormonrendszer, és teljesen más megvilágításba képes így az ember látni az életet. De ha ezzel tisztába vagytok akkor elébe lehet menni a dolognak, és megtalálni közösen a megoldást.

Szóval első lépésként én rongyosra beszélném magam az apukával, megbeszélnénk hol hibáztunk, mit lehetett volna tenni. Aztán jön a történet érzelmi része, hogy még mindig szeretitek-e egymást és akkor megbeszélni hogyan tovább. Ritka az amikor az embernek van második dobása, úgyhogy azt nagyon meg kell becsülni. Fel kell nőtök egy kapcsolathoz. Talán lehet az volt a baj, hogy sosem volt igazán próbára téve a szerelmetek, ezért adtátok fel olyan könnyen. Most már tudod milyen a kudarc, úgyhogy én sok sikert kívánok neked és a kis családodnak!