Válás után? Ujra együtt?

Mennyi ideig voltatok együtt mielőtt összeházasodtatok, és hány évesek is vagytok?

Ki milyen rózsát szakít, olyat szagolt!

Szerintem szánalmas a viselkedése, hogy hozzátok rendbe. Ezt válás előtt kellett volna, nem most!

Egyébként meg, mi az, hogy utálja a munkádat? Keresett helyette neked mást, hogy könnyítsen neked, vagy csak a szája járt? Nagyon jól tudta, hogy mit csinálsz, és hogy ennek mi a velejárója. Akkor ne sírjon itt, hogy utálja a munkádat..stb.

Szerintem hagyjátok ezt az egészet a fenébe, zárjátok le a múltat és kezdjetek új életet egymás nélkül.

A gyereknek is egy harmonikus kiegyensúlyozott családra van szüksége, nem két idegbeteg felnőttre, akik nem tudnak meglenni egy fedél alatt.

ennek semmi értelmét nem látom. Nem a romokat kell tákolni, hanem a düledező házat felújítani!

Mi oldódna meg ami eddig konfliktus volt köztetek? Van új munkád? Több időt tudnátok együtt tölteni?

Ha semmi sem változik, futjátok a szokásos köröket és pár év múlva ugyanott köttök ki!

Szerintem van benne valami, amit a fenti válaszoló is írt: egyszer már elváltatok - kimondva vagy kimondatlanul, nem akartál vele többet együtt lenni... Ugyanakkor, ha gyerkőc is van, akkor mindent meg kellene próbálni, hogy szerető, gondoskodó családban nőhessen fel.

Szerinted helyre lehet hozni a kapcsolatotokat, tanultatok az eddigiekből mindketten, hogy ne kövessétek el még egyszer ugyanazokat a hibákat? A kislányotoknak biztos jó lenne, ha anya és apa együtt, szeretetben tudná felnevelni, de ha folytatódnak a féltékenységek, viták - ebben szeretnétek részesíteni őt? 4 éves a kislányotok, ha folytatódnak a viták, ezekre már emlékezni fog.

Ha úgy érzed, most már nem fognak előfordulni megint a korábbi problémák, akkor hajrá! ;)

Nehezen hihető a történet, de tegyük fel, hogy igaz.

Nagyon kevés olyan válásról tudok, ahol a felek nem rúgtak bele egymásba, ahol tisztelettudóan viselkedtek egymással, ahol lenne bármi kis esélye egy újrakezdésnek. Olyanról már többször halottam, hogy egy harmadik személy miatt feldobták addigi életüket, majd a 2 szék közé estek és utána ezerrel próbáltak visszakapaszkodni abba az emberbe, akit korábban ellöktek maguktól. Ez nem szokott működni, nem véletlenül. Esetünkben is pont ez történt a volt nejemmel, kikosarazták, elvesztette a munkahelyét, nagyon rossz passzban volt, de egy cseppet sem sajnáltam. Amikor segítséget kért először elhajtottam, de utána segítettem, mert rájöttem, hogy rosszabb lesz, ha hagyom még lejjebb süllyedni. Akkor nagyon kedves volt velem, próbált kompenzálni, aztán amikor talpra állt akkor kezdte elölről a szurkálódást.

Hoztál egy döntést, ami mindkettőtökre hatással volt, a partnered még nem zárta le a dolgot, reménykedik, Te pedig azon filozofálsz, hogy dobjál-e neki csontot. Egyetlen indokot tudok, ami miatt működhet ez az egész történet, az pedig a gyerek....mert őt mindketten önzetlenül szeretitek, más magyarázatot nem tudok.