Hogy lehet úgy elválni valakitől, ha az illető nem akar válni, hogy ne én legyek a szemétláda aki tönkreteszi?

Emberileg nincs bajom vele, de már nagyon nem akarok vele élni. A dolgot nehezíti, hogy az én lakásomban élünk, és neki kellene költözni. Ő viszont nem akarja elhagyni a kényelmes otthonát. Ráadásul nem tud bánni a pénzzel, amit megkeres, el is költi, tartalék semmi. A lakásra sem költött semmit, míg ott lakott, mivel úgy volt vele, hogy nem az övé, nem az ő dolga. Amúgy normális velem, próbál a kedvembe járni, főz, meg minden, de ez kevés egy kapcsolathoz. Egyrészt sajnálom, hogy ennyire lúzer, másrészt meg nem bírom már a közelségét. Igénytelen lett, elhagyja magát. Az is nehezíti a dolgot, hogy tett egy olyan kijelentést, hogy ha elválunk, akkor ellenségek leszünk, ő nem fog velem "bájologni" ahogy ő mondta. Én nem akarok az ellensége lenni, de ő nem fogadja el, hogy normálisan is el lehet válni. Egyrészt megértem hogy neki ez így kényelmes, de én nem érzem jól magam így ebben a helyzetben.

Nem tudom mit csináljak, vállaljam a mocsok szemétláda szerepét? Megéri? Tanácstalan vagyok. Volt valaki hasonló helyzetben?