Mennyi idős korától aludt el egyedül babátok, altatás nélkül?

Születésétől.

2 éves koráig este beraktuk az ágyába, kimentünk és szépen magától elaludt, de most már nem, ordít és vele kell lennünk a szobában, simizni a hátát, lábát, nappal ugyanez.

8 hónapos kora óta, akkor szokott le a szopizásról és vett 180 fokos fordulatot az életünk egy sokkal pozitívabb irányba. Minden azóta szép és jó, hogy elutasította a mellemet, előtte órákig tartó szenvedés volt az altatás és éjjel is többször kelt, zombik voltunk. Az elején a férjem ott volt vele ameddig le nem hunyta a szemét, valahogy az ő jelenlététől lement zenbe. :D Kb pár hét után már őt sem igényelte csak letettük és 2 perc múlva aludt. Most másfél éves, ha aktív napja volt azonnal beájul ha lustább akkor egy 10 percig még dünnyög, énekel, játszik a plüsseivel majd elalszik. Délután ugyanígy csak leteszem, megpuszilom majd kimegyek, egy 5 perc játék után elalszik (kamerán figyelem). Az első perctől a saját ágyában alszik egyedül. A kislányom utálja az éjjeli lámpát, csak vaksötétben tud aludni. Utál velünk aludni, olyankor nyűglődik egész éjjel és hajnali 5-kor már fent van. Van egy kis takarója ami nélkül nincs alvás és halk babazene szól egész éjjel a szobájában. Este 8-tól reggel 9-ig alszik és ágyúkat dörgethetnénk mellette akkor sem kelne fel.

A mi gyerekünk születésekor egy par hétig random bealudt magától, és onnantól soha. És mivel a kétségbeesés és a félelem üvöltött a száján kívül a szeméből is, abszolút letettünk a bármiféle szoktatásról, és megadtuk, amire szüksége volt. Most három és fél éves lesz majd, decemberben, és még mindig kéri az esti sötétben fetrengés végén, hogy maradjunk vele, amíg elalszik. Általában mellette fekszünk vagy az ő hatalmas matracán, vagy a mi saját franciaágyunkban, de benn a szobában. Ha majd megérik rá és kéri, akkor kap külön szobát de ahhoz el is kell költöznünk :D