Kétévesen egyedül elaludni?

Igen, tudom, hogy hülyének néz, én is szoktam neki mondani. A férjem meg... vele kapcsolatban is igaz minden, amit írtál, olykor cserél velem és fél órát sem bír. Neki aztán pláne semmi tekintélye. És a lányom is inkább olyankor műsorozik, amikor az apja itthon van, délben általában nem volt gond, de MINDIG ott kellett, hogy legyek - ezen akartam most változtatni..

A férjemmel nem tudok mit kezdeni, ha lehetne, ki is hagynám az egészből, épp azért, amit a 2. válaszoló írt. Igen, feszegeti a határokat, harmadik napja teszem le úgy, hogy kijövök, hogy egyedül aludjon, és most is őrjöng. Tudom, hogy muszáj kitartanom... rettenetesen fárasztó az esti altatás, tegnap ugyan csendben volt és nyugodtan feküdt mellettem, de nem aludt még egy óra múlva sem. Éjfél volt, mire kiájult. És valóban a kutya nem törődik azzal, én mikor kerülök ágyba, mennyire vagyok kipihent másnap a gyerekkel - és nem csak ennyi a dolgom, bedolgozok irodáknak és sokszor éjjel csinálom, mikor mindenki alszik, de persze ez sem zavar senkit, mert ez olyan természetes... arról nem beszélve, hogy egy ilyen altatómaraton után én nem tudok rögtön elaludni, kell legalább egy óra, mire én is lenyugszom. Most is letettem a gyönyörű gyerekem aludni, kijöttem, sír. Tudjátok délben nincs olyan nehéz dolgom, de pont emiatt szörnyű az este.

Azon tanakodtunk a védőnővel, hogy lehet, hogy már Ő is szeretne egyedül aludni, csak még idő kell - cicit fogja, és úgy alszik el, enélkül nem megy, de én már nem simizhetem, vagy ölelhetem át. Van meseolvasás is fürcsi után, szóval igen, vannak bevett rituálék, de most lett csak igazán 'cicifüggő', 14 hónapos kora óta nem szopik, csak fogja. De most mindenre ez a vigasza egy ideje.