Tanácsra lenne szükségem?

Nalunk ugyanez volt. Napkozben se volt el csak a karomban. Azt hittem sose lesz vege. Aztan szepen lassan mindig tobbet tettem le. Es egyre jobban eljott az az ido h el volt es mi is a babahintaba rptettuk sokat amit aztan megbantam mert angyon raszokott. Allandoan abba akart lenni. Utana szoktathattuk le arrol. :-). Ez ennek az ideje. Majd jobb lesz kitartast.

A lanyom amr nyolc honapos mondjuk meg mindig ugy alszik el csak ha melle fekszem de be tudom tenni a helyere csak ott alszik. :-)

Jajajaj, mi is így voltunk, de ez nem szabad hogy így maradjon! Ha megszokja, akkor soha nem fog tudni magától elaludni, altathatod órákon át!

Pici még, nálunk is olyan 6 hetes kora után javult a helyzet, amikor már picit nagyobb-figyelmesebb-okosabb lett, és nemcsak enni-aludni-ordítani akart, hanem kezdett nézelődni, mosolyogni.

Nem tudom olvastad-e a Suttogó könyveket. Én nem, de hallottam róla. A szerzője szerint az a lényeg, hogy kialakuljon a babáknál egy meghatározott napirend, bizonyos dolgok meghatározott sorrendben történjenek mindig egymás után (pl. pelenkázás, evés, játék, alvás stb.) és akkor a baba könnyebben megtanul egyedül elaludni, és ahhoz szokik hozzá.

A másik, amit én magunkon tapasztaltam, hogy mindig ébren kell letenni a kiságyba aludni. Ha megszoptattam és elaludt a cicin s letettem, akkor pár perc múlva felébredt és üvöltött, és akkor jött a ringatás vagy megint cici. Ölben rögtön elaludt, de ha letettem, rögtön felébredt.

Ezért a következőket csináltam:

Szoptatás után ha elaludt ha nem, beszéltem hozzá, becézgettem, akkor ő felébredt, nézelődött, mosolygott rám, jól elvoltunk így kicsit, majd ezután határozottan letettem ébren a kiságyába, betakargattam, kimentem, hagytam elaludni magától. Néha elaludt, néha nem. Néha nyöszörgött egy kicsit, néha meg üvölteni kezdett. Persze sírni nem hagytam, de mindig kivártam, hogy mi alakul magától. Így hétről hétre egyre többször fordult elő, hogy magától nyugodtan elaludt, most 3,5 hónapos és már nem kell altatni, mindig magától alszik el.

Persze ez nem volt könnyű türelemjáték, ha rákezdett sírni, 1-2 percet vártam, de utána azért felvettem, megnyugtattam, majd újból megpróbáltam letenni, ezt eljátszottuk sokszor. Azt nem hagytam, hogy addig sírjon, amíg el nem alszik, de ha nem sírt, csak nyekergett, akkor kivártam, mi lesz, de ha sírni kezdett, mindig ott voltam mellette.

Hát nálunk így sikerült, próbáld meg, nálatok hogy válik be. Minden gyerek más, van akivel könnyebb, van akivel nehezebb, majd meglátod a te babádnál mi válik be, csak türelem, lehet, hogy ez egy hosszú folyamat lesz.

Remélem, tudtam segíteni!

2-es vagyok: kösz a 46%-ért...

Nem vagy rossz anya, sőt nagyon is szereted, biztos vagyok benne, de hidd el, nem teszel jót senkinek, ha ennyire rajtad van a baba. Gondolj a jövőre, hogy fog oviba/bölcsibe beszokni (ok ez még nagyon messze van), de nem maradhat rajtad örökké. Önálló kis emberré kell nevelni. Ez az első lépés.

Mi külön szobában altattuk a kicsit, és ha valamiért nem aludt, akkor én költöztem be hozzá, egy nagy fotel volt az ágya mellett, látta hogy ott vagyok, elaludt, én meg kijöttem és aludtam a saját ágyunkban reggelig. Az első 2 hétben voltam fenn vele, az fárasztó volt, és 1 hónapos korára este 9-től másnap reggel 8-ig aludt. Most már csak akkor vagyok nála, ha esetleg beteg, vagy amikor jött a foga, akkor kellett neki segítség, azóta meg durmol, akár tűzijáték is lehet kint, nem érdekli.