Akik sírni hagyták a babájukat, hány nap után aludta át az éjszakát?

Első gyermekemet 15 hónaposan hagytam sírni, éjszaka nem kapott már kaját (megbeszéltem vele, hogy éjjel nem eszünk, nem iszunk) és olyan 4-5 nap alatt eljutottunk a teljes átalvásig. Addig első nap fél óra üvöltés, második nap negyed óra, utána már csak pár perc. Amíg sírt, addig ölbe véve ringattam.

Nem bírtam volna már az éjszakázást, mert már 22 hetes terhes voltam.

A másik gyermekem 19 hónapos most és még nem alussza át az éjszakát, éjszaka is szopik még többször.

Mivel most nem vagyok várandós, nem zavar, hogy nem alszik, így kétéves koráig nem karom leszoktatni az éjszakai felkelésekről. (Vele alszunk, nem is ébredek fel teljesen, kipihent vagyok másnap és a picim is.)

Változó, személyiségfüggő, hogy a babák ilyen helyzetben mennyi idő alatt törődnek bele a sorsukba. Némelyik már 2-3 keservesen végigüvöltött éjszaka után beletörődik, hogy hiába könyörög az anyukájáért, az nem reagál a jelzéseire, így inkább csendben marad. Persze ez nem jelenti azt, hogy jól, pihentetően és nyugodtan alszik, ha még el is alszik, a szorongás megmarad, ennek lesz az eredménye később egy szorongó, bizalomhiányos, betegesen ragaszkodó gyerek, jönnek a viselkedési zavarok, éjszakai bepisilés stb, az anyuka persze ilyenkor nem érti, hogy miért történik mindez. Más babák akár hetekig, vagy hónapokig kitartanak, de előbb-utóbb mindegyik megtörik.

Elszomorító, hogy még manapság is praktizálnak olyan gyerekorvosok, akik ilyen kegyetlen tanácsokat adnak.

Én kicsit idősebb korukban szoktattam le őket az éjjeli cicizésről. Valahogy úgy, ahogyan Te tervezed: egy pillanatra sem hagytam őket egyedül sírni, de cici nem volt. Nem bánom, mert valamennyire normalizálódtak az éjjelek, de a kislányom már elmúlt másfél éves, és a mai napig egy kezemen meg tudom számolni, hányszor aludta át az éjszakát. De hogy őszinte legyek, én magam a saját emlékeim alapján még ovis koromban is rendszeresen kivertem a szüleimet az ágyból, pedig anyukám - a nyolcvanas évek divatja szerint - soha nem szoptatott éjszaka. Nem csak emiatt kelhet egy gyerek.

Ha meg nem értesz egyet a rooming-in rendszerrel, nem kötelező olyan kórházban szülni, vannak még ma is szép számmal olyanok, ahol 3 óránként viszik ki etetni a babákat.

Bocs, hogy most sem a kérdésre válaszolok, de kijavítanék néhány dolgot. Az igény szerinti szoptatás nem csapda, hanem a kutatások alapján a legjobb a babáknak (ahogy a rooming in rendszer is). Nem feltétlenül jelenti azt a rooming in, az igény szerinti szoptatás és a kötődő nevelés, hogy a szülőknek hullafáradt zombiknak kell lenniük. A kezdeti időkben lehet aludni akkor, amikor a baba alszik. A mostani problémát pedig áthidalhatnád úgy, hogy a babával alszol, így ha éjszaka szoptatni kell, jóformán fel sem kell kelned, mert egy idő után megtanulja, hogy hogyan "szolgálja ki magát". Így te is kipihenhetnéd magad, és a babának sem kellene szorongania.

A cumit próbáltad már? Lehet, hogy az is elég lenne neki, ha valóban nem éhes, csak szopizna.