Azok az öntudatos anyukák, akik saját bevallásuk szerint soha nem hagyják sírni a babájukat, mit csinálnak, amikor a gyerekük 1 éves korára már úgy hisztizik, hogy az tűrhetetlen?

Ne haragudj, de ez egy elég idétlen kérdés. Igazából nem is kérdés, hanem egy újabb egymást szidó vitafórum meginditása, semmi értelme sincs. Miből gondolod, hogy azok a gyerekek hisztiznek 1 éves korukban, akiket állandóan felkapdos az anyukájuk? Én egészséges keetek között kezelem ezt a kédést, a saját belátásom szerint, hisz én ismeem a gyerekemet, én tudom, meddig lehet sírni hagyni és mikor kell felvennem. Ez nem vitatéma!

hát én is szoktam hagyni sirni a négy honapos fiamat mert néha már olyan szinten fáradt vagyok hogy nincs türelmem ringatni meg egésznap ölbe cipelni az én anyosom is elitél össze is vesztem emiat vele már egy párszor ugyon is nekem van még egy hét éves fiam is és sok a házimunka itthon igy nem tudok mindig a kicsihez ugrálni ugy hogy az én fiacskám is néha szokot sirni pl. ma is alig birok vele és pot most sirt vagy tiz percig

nektek csak egy gyerek van vagy bejáro nötök aki megcsinál helyetetek mindent vagy a gyereketek olyan jo hogy minden okés mellete

ez a baj a miostani szülökkel nem nevelig csak dédelgetik vagy ráhagynak mindent a gyerekre aztán ezekböl lesznek a pofátlan tinik majd

Egy gyereket nem könyvből kell nevelni hanem az anyai ösztönből. Persze van akinél az anyai ösztön azt jelenti, hogy egész nap rajta lóg a gyerek (majomszeretet) és azt gondolja hogy az anyaság a teljes önfeláldozásról szól. Én igenis hagyom sírni a gyereket öt percig. Természetesen arról beszélek amikor már minden más lehetőséget kizártam. Nem lázas, nem fáj semmije, nem éhes, nem szomjas stb...... Én következetes vagyok és nem gondolom hogy ettől én rosz anya lennék. Van napi ritmus az életünkben és így szépen meg tudom oldani a napi feladataimat. Nincs senkik, tehát nincsen nagymami akire rásóznám a gyerekemet. A mi lányunk mobilbébi. Mindenhová jön velünk. Kivéve az egészségügyi intézményeket. Olyankor hagyom csak itthon. Tíz hónapos a gyerekünk és bizony elkezdőtött a dackorszak (vagy ahogyan sokan mondják a hisztizés korszaka) Vannak dolgok amik nem az ő kezébe valók, és vannak helyzetek amiket nem tehet meg. Például nem ütögetheti az üveget az ajtón stb... Már két hónapja taníthatom a "nem szabad" szó megértésére és jelentésére. Igenis ilyenkor bizony már hisztizik. És ez sírással jár. Én viszont nem vagyok hajlandó a hisztizésére reagálni és ezt ő két három perc elteltével bizony észre is veszi. Abba hagyja a hisztijét. Nem szeretnék egy toporzékoló erőszakos hisztigépet nevelni. És ki nem állhatom azokat a hiper anyukákat akik azt az elvet vallják hogy nem hagyja a gyereket sírni. Az ilyen elkényesztett gyerkekből lesznek a zsarnok akaratos elviselhetetlen felnőttek akik azt képzelik, hogy mindíg mindent meg kapnak úgy hogy tenni sem kell érte. Nem beszélve arról, hogy a közösséget is rontják az ilyen gyerkek. Rosz példát mutatva ezzel a többi olyan gyerek előtt akik tudják hogy vannak dolgok amiket be kell tartani stb... Úgyhogy az én fejemre nem fog nőni a gyerekem de ettől még imádom őt és semmiben nem szenved hiányt. Hát akkor kezdődhet a lepontozás......

Nekem 2 gyerekem van,de se a nagyot,se a picit nem hagytam/hagyom sírni,egy percig sem!A nagy már 17 éves,és nagyon jó fej(lassan) felnőtté cseperedett,hiszti,nélkül.A pici 10 hós lesz,és bárkit meglát mosolyog,senkitől nem fél,és akár 1 órát is eljátszik a járókában,vagy a játszószőnyegen.pedig még SOHA nem hagytam sírni.Igaz,nem is nagyon sír.Szval nem attól lesz hisztis,kezelhetetlen egy gyerek,h az anyja kielégíti az igényeit,hanem attól,ha nem kap elég figyelmet és szeretete.Az egyik előttem válaszoló anyukának üzenem,h nincs bejárónőm,120 négyzetméteres a ház,mindent magam végzek,főzök is,és mégsem hagyom a fiamat sírni.Ettől még egyáltalán nincs kézhez szoktatva,nagyon jól elvan magában.A másik anyukának annyit,h én mindent megengedek nekik(persze az ész-szerűség határain belül)és még így sem vált neveletlen,szemtelen kamasz a nagyból.Mint már írtam,törődni kell velük,még ha fáradt az ember akkor is.Néha nekem sincs kedvem sok mindenhez,de ez nem így működik...ha vállaltam,kutya kötelességem a legjobbat és legtöbbet nyújtani nekik(és most nem az anyagi dolgokra gondolok).

Az én lányom 9 hós, szerencsére egyre kevesebbet sír. De ha sír, akkor látni kell, hogy azért sír, mert baja van (pl. most éjszaka bántotta a pocakja, mivel tegnap nem kakilt túl sokat, én erre tippelek) vagy azért sír, mert hisztizik. Amennyiben az utóbbi, akkor egész egyszerűen nem veszek tudomást a hisztiről, így kis idő után abbahagyja. A másik, amit szoktam csinálni, hogy akkor lemegyünk a földre és szavakkal próbálom felvidítani, elérakom a játékait, ilyenkor általában el is szokta felejteni, hogy miért sírt, ha csak hiszti volt. Ha mégsem, akkor viszont tényleg nincs mit tenni..... Cipelni igyekszem keveset cipelni, mert sajna altatásnál még mindig cipelni kell és az bőven elég, lassan 8,5 kg..... :) Én így látom jónak.

15:59-nek Egy pici babával mit kell csinálni ha nem dédelgetni??? Üvöltözni vele hogy ne sírjon vagy ott kell hagyni had bömböljön. Éppen az ilyen szülök miatt mint te lesznek pofátlan tinik,