9,5 hónapos baba alvási szokásaival, vagy inkább zavaraival kapcsolatos hasonló tapasztalatai vannak valakinek?

Kislányom 9,5 hónapos, 3 hónapos kora óta többnyire átalussza az éjszakákat. Eleinte 10 óra felé aludt el, majd 4-5 hónapos korában szépen magától átállt a 8-fél 9-es elalvásra. Rendszerint hajnalban megébredt, szopizott, majd reggel 6-7 ig aludt. Néha előfordult, hogy felébredt az éjszaka folyamán is, de ez ritka volt, illetve semmi gond nem volt a visszaalvással. Szopizástól megnyugodva, mélyen aludt ugyanúgy.

Az elalvás egyébként nála cicin történt, és történik, úgy, hogy amint elaludt betettem a kiságyába, és ott aludt reggelig.

Az aggodalmam az, hogy 2-3 hete, teljesen megváltozott, felborult minden. Eleinte csak hajnalban elkezdett nyafogni, és magam mellé tettem, majd ha este betettem akkor sem maradt. Így most mellettem alszik. Először sokat vergődött, bejárta az ágy minden szegletét, és szopizott sokat éjjel. Most is sokat forgolódik, de már kevésbé olyan intenzíven, és nem szopizik éjjel. Viszont, ha beteszem a kiságyába - merthogy próbálkozom ezzel folyamatosan - akkor már ahogy fölé emelem, és rájön, hogy mit akarok, sír, remeg, így marad mellettem.

Mindezt annak tudom be, hogy a mozgása látványosan fejlődött. Meg tudott fordulni, megmutatta, de nem gyakorolta. Most élvezi a forgolódást. A beszéde is rohamosan változik. Egész nap mondja a maga nyelvén. És persze mindehhez hozzájön az, hogy anya nélkül megáll a világ. Ha kikerülök a látószögéből, sír, és nem nyugtatja meg a hangom, hiába beszélek neki. Néha, amikor játszunk, hiába ülök vele szemben, és ott vagyok, nyújtózkodik és sír, hogy vegyem ölbe és csak így nyugszik meg.

Ja, és azt majd el felejtettem, hogy még nincs foga, most jön neki, annak is minden tünetével.

Valószinű, hogy sok hasonló kérdés volt már, én mégis olyanok tapasztalatára lennék kíváncsi, akiknél volt hasonló. Ugyanis aggódom amiatt, hogy később, minden próbálkozásom ellenére, nem tudom visszaszoktatni az ágyába. Ugyanakkor látszik, hogy most mennyire kötődik hozzám, és szüksége van rám. Én pedig annak a híve vagyok, hogy érezze, hogy itt vagyok, szeretem, és ha szüksége van, számíthat rám bármikor. Csak felállított elvek miatt nem akarom sírni, remegve hagyni. De lehet, hogy túlaggódom, és várjak, míg elmúlik ez az időszak, és magától megoldja ő, nem kellene ezen görcsölnöm. Nekem nem teher, ha itt alszik, hisz olyan édes kis puha, és olyan hamar felnő.