Van itt más is, akinek nem sikerül beszoktatni a babát a kiságyba, vagy én csinálok valamit nagyon rosszul?

Annyira irigykedem (na nem rossz értelemben), mikor olvasom itt, hogy betették a babát a kiságyba, pár napig sírdogált, aztán nem volt semmi gond, megszokta.

Én már többször nekiláttam, a legtöbb, amit bírtam 2,5 hét volt, de nem hogy nem szokta meg, napról napra jobban üvöltött. Hiába üldögéltem mellette, simiztem, dúdoltam. Annál idegesebb lett, nézett és nem értette mit ücsörgök ott, miért nem veszem fel.

Már nagyon terhes, hogy 9 hónaposan köztünk alszik, forog, rugdos éjszaka. Férjem gyakran a kanapén alszik inkább, intimitás 0. De mégis meddig hagyjam sírni a babát? Ha nem megyek oda fulladásik ordít, néha már attól félek, hogy jön a szomszéd, hogy nem bántom e, meg szívem sincs nagyon ehhez, de ha ott ülök és mesélek, dúdolok, akkor is miután megunta, elkezdett sírni, hogy most már vegyem ki.

Ha sikerül elringatnom és leteszem a kiságyba, óránként kel és miután rájött hol van, kimegy az álom a szeméből.

Van más is, aki az Istenért nem tudta beszoktatni a kiságyba a gyereket, vagy én vagyok ilyen béna?