Vajon azért így is biztosan kötődik hozzám a fiam?

Szerettem volna együtt aludni vele, de hamar zombi lettem. Ő folyton mocorog álmában, nem tudtam tőle aludni, meg ő is felébredt, ha forgolódtam, úgyhogy maradt a közös szoba, de külön ágy, így mindenki kipihent.

Az első 2 hónapban sokat hordoztam, aztán a doki eltiltott gerincsérv miatt.

Szerencsére legalább az igény szerinti szoptatás sikerült.

Az első hetekben állandóan kézben volt, rajtam aludt vagy épp cicizett. Aztán szép fokozatosan rövidültek ezek. Átkerült az ágyába, és bár még mindig sokszor kéri a cicit, hamar végez. 5 hónapos. Nem érzem azt, hogy én a cicin kívül többet tudnék, mint az apja vagy a nagyi. Ugyanúgy elvan bárkivel, ha nem a cici a megoldás, bárki meg tudja nyugtatni, és bárkire vigyorog, aki kedvesen szól hozzá.

Persze, sokszor áldásnak érzem, hogy apával is jól elvan, és néhanapján jut nekem is 1-2 óra extra alvás meg egy nyugodt zuhanyzás vagy vacsora. De azért néha azon gondolkodom, hogy szeret-e engem jobban, mint mást, mert én vagyok az anyja, én vagyok vele 24 órában, én kelek fel hozzá éjjel, ha sír. Mégsem tudom jobban megnyugtatni, mint más. Sőt, van olyan, hogy én hiába vigasztalom, semmi nem jó, de apánál meg rögtön boldogság van.