Mit lehet tenni egy ilyen helyzetben? Normális reakció volt ez a másik szülők részéről? Én reagálom túl?

Én tuti oda szóltam volna az anyukának hogy “raszolnal a gyerekedre, mielőtt bajt okoz? “

En nagyszájú vagyok 😅

Tisztázzuk először is azt, hogy egy 4 éves nem tudja felmérni, hogy ha egy dobütővel hadonászik a másik szeme előtt, akkor bajt okozhat. A 4 évesek azt látták, hogy a kicsi szét akarja rombolni a játékukat. És ne mondd erre azt, hogy "de csak hozzáért". Ők féltették a játékot (most akár építmény, akár csak egy kisautó), és nem akarták, hogy hozzányúljon.

Gondolom, otthon nincs 4 éves testvére, így nincs tapasztalatotok az efféle konfliktusokban. Mert ami történt, az többé-kevésbé természetes. Az merő véletlen, hogy a dobütő volt kéznél. Ha semmi nem lett volna kéznél, ellökte volna onnan a kislányodat. És nem a másikra kellett volna rászólnod, hanem a kislányodat elhúzni onnan. Egyrészt, hogy a 4 évesek lássák, nem fogja a kicsi bántani az ő játékukat (ettől le is higgadtak volna), másrészt meg persze a saját lányod szemét is megvéded.

Az, hogy a 4 évesre rászólsz, nem sokat ér: ha ő továbbra is veszélyeztetve érzi a maga játékát, nem nagyon fogja abbahagyni, amit csinál (amivel védi a saját játékát).

Ezzel együtt, ha a 4 éves az én gyerekem lett volna, közbeavatkoztam volna (nem rászólok, miközben a seggem meg se mozdítom, hanem odamegyek és kiveszem a kezéből az ütőt). Kértem volna, hogy vegyék be a játékba a kislányt. Aztán persze, ha nem akarják, nyilván nem tudok mit csinálni.

Tudom, te arra vágytál, hogy a kislányodat bevegyék a játékba azok, akikkel ő játszana. De hát ez nem így működik. Ha egy társaságban valakivel jól elbeszélgetsz, te se örülnél neki, ha valaki azt várná tőled, hogy egy más élethelyzetű embert szórakoztass, mert ő veletek akar lenni (egy 4 éves nagyon mást játszik, mint egy másfél éves). Szóval egy kicsit aktívabban léphettél volna te is közbe és nem a kisfiúval, hanem a saját lányoddal kellett volna foglalkoznod. Adott esetben elszórakoztatni, ami persze azt is jelenti, hogy a felnőtt-beszélgetésből, sőt a vacsorából is egy az egyben kimaradsz. Ez is a gond ezekkel a helyekkel: ilyenkor minden szülő rohadtul le akarja dobni magáról a gyerekét (játszótéren ugyanígy!), és más felnőttekkel akarja az időt tölteni. És ez nem mindig működik.

Mi az, h ne engedje be nagyobbak közé? Könyörgöm.. Ha van nevelve a gyerek, akkor tudja, hogy nem csapkodjuk a masikat, vagy szurjuk ki a szemét, VAGY ha mégsem, de rá szól a felnőtt h ne csinálja, akkor nem csinálja.

:D

Milyen logika már ez...

Kérdező, nem a nemeket kéne itt nézni.

Nekem fiam van és sosem csinált ilyet, legalábbis mióta elmúlt 2 éves tuti nem.

A nevelés számít sokat és az oda figyelés.

Volt már h kisfiam "kapott" kislánytól.😉

Ennyi idős gyereknek már tudni kellene hogy nem csapkodjuk a másikat.

Mi mondókázós foglalkozásra járunk és a lányom (13 hónapos) oda dobott egy 3 éves fiú vállához egy szivacslabdát. Az anyja egyből "csúnyán nézett" rám. Másik alkalommal az ő fia fellökte tiszta erőből a lányomat. Hát nem vagyok nagy szájú de akkor fel emeltem a hangom hogy azért jobban oda kellene figyelni a nagyobbakra.

Az, hogy a 3-4 éves szülője nem szólt közbe, az nincs rendben. De neked is tudnod kell hogy a 3-4 éves gyerekek többnyire időzített bombák, főleg ősz végén, amikor a legkisebb, végre beszokott ovisokon kijönnek az első stresszek. Eleinte imádják az ovot, aztán úgy október közepén rájönnek, hogy ide minden nap menni kell, ami csak tetézi a "hű, rájötetm, hogy nekem aztán TÉNYLEG van akaratom"-jellegű érzelmi feszkót. Én par hétig rá se ismertem a fiamra... az ovi második hónapjábam elkezdett lövöldözni, es mivel mi nem veszünk neki pisztolyokat, hát remekül alkalmazza stukkernek a saját kezét. Párszor már majdnem kiszúrta vele a szemem, és hiába mondtam el 12x, még egy 13. és egy 18. szemkibökős jelenetünk is volt. Heves, akaratos, az érzelmek cunami módra öntik el, azt hittem, hogy kétévesen hajjde dackorszakos volt. Dehogy volt, most lendül bele igazán...

A szúlőknek nyugodtan szólhatsz, hogy ne hagyják, hogy bántsa a tiédet, de még vagy 1000 ilyen lesz, nem csak azért esetleg, mert az illető szülők lusták kozdulni, hanem még akkor is, ha úton-útfélen nevelik a gyereket, mert ez a része a saját tapasztalatom szerint pokoli lassan megy.