Mindenkinek az első babájával a nehéz? A másodikkal már könnyebb?

Nekünk tipikus beetető gyerekünk született elsőre. :D

Ami nagyon praktikus volt, mert hármat terveztünk. Aztán jött ketteske, majd nagyon hamar hármaska. Ketteske addigra ügyes, önálló 1 évessé nőtt, de az elviselhetetlen makacs fafeje csak utána jött ki igazán, hogy már terhes lettem megint. Hármaska viszont egy full önállótlan, problémás, matricagyerek lett, aki mellett 5 éves koráig ha fizettek volna érte se vállaltam volna újra gyereket.

Szóval tökéletes sorrendben érkeztek. :D

3. babával volt a legnehezebb, ha őszinte akarok lenni. Egésznap cici, ha nem, üvöltés, most szepa, meg mittudomén, mikor mi.... 20 hónapos, de a másik kettővel nem volt ennyire durva, ő nagyon anyás volt, most is az.

(Az első nekem egyáltalán nem volt az. A második közepesen.)

Nálunk is így van, de nyilván az elsőnél sok volt a kérdés, mit hogyan csináljak, hogy "praktikus ".

A második sokban hasonlít az elsőre, személyiségben is, de a rutin, gyakorlat és a sok sok tanulópénz miatt könnyebbnek érzem

Nem. Ismerősi körben azok vannak többségben, akik pont azért vállaltak kisebb korkülönbséggel, mert az első könnyű baba volt.

Minket meg hülyének néztek, hogy egyáltalán mertünk másodikat vállalni az első után.

Nekem a masodik gyerekkel ezermillioszor nehezebb mondhatni katasztrofa

Alig alszik ejjel de tenyleg alig a legtobb amit egyben alazik az egy ora... utana uvolt!!!!! Teljesen mashogy fejlodik, igazi matrica baba, a nagyobbnal jol bevalt dolgok nala nem mukodnek.... szoval olan mintha ujra elso babas lennek csak meg nehezebb mert van egy 2 evesem is meg melle..... ha ezt tudom elore nem vallalunk ilyen gyorsan tesot