Szerintetek egy 1-1,5 éves baba viselkedését hány % genetika és hány % nevelés formálja?

Sokat, rengeteget számít a nevelés.

Keress rá arra, hogy hospitalizáció. Idézek egy kicsit:

Az első klasszikus munka a csecsemőkori tárgyvesztésről 1945-ben született meg René Spitz által. 91 csecsemőt figyelt meg 3 hónapos kórtól, akik a szülőktől elszakítva éltek egy egészségügyileg kifogástalan csecsemőotthonban (lelencházban), ahol bár a fizikai szükségleteket maradéktalanul megkapták a babák, de érzelmi sivárságban szenvedtek. Egy gondozó nőre 10 gyermek volt bízva, akikkel csak annyi ideig foglalkozott, míg megetette, tisztába rakta, vagy megfürdette őket.

Ezek a kicsik mire elérték a 8-9 hónapos életkort, Spitz leírása szerint csak feküdtek vagy ültek kifejezéstelen, dermedt arccal, nem fogva fel a körülöttük levő történéseket. Ezekkel a gyerekekkel egyre nehezebb, majd lehetetlen volt kapcsolatot létesíteni. Ezt a jelenséget hospitalizációnak nevezte el.

Ezt a 91 csecsemőt anyja 3 hónapos koráig nevelt és szoptatott, majd utána választották el őket. Az anya elment, a gyermek pedig maradt a lelencházban.

A leválasztás után az addig jól fejlődő gyermek fejlődése rendellenessé vált. Megjelentek a hospitalizáció jellegzetes tünetei, többek között a tompaság és a közöny. Az első két életév halálozási arányszáma jelentősen megemelkedett. Egy másik menhelyen, ahol az édesanya a gyermeke mellett lehetett, 4 éves korig nem történt haláleset.

Az életben maradottak fejlődése kórosan meglasúbodott, fejlődési mutatójuk 2 évesen pusztán 45% volt, vagyis a fejlettségük egy egy éves gyermekének felelt meg.

21 a gyerekeknek az életét 4 éves koráig kísérte figyelemmel, az eredménye elkeserítő volt:

Egyetlenegy volt, aki életkorának megfelelően beszélt, 6 gyermek egyáltalán nem beszélt, 13 pedig 2-5 szót használt. A kicsiknek több, mint a fele nem tudott önállóan kanállal enni, egy gyerek tudott maga öltözni, öten járni sem tanultak meg.(...)

Ennyit arról, hogy mennyiben genetika, és mennyiben nevelés. A személyisége 100%-ban öröklött, de a viselkedése nem, ott nagyobb szerepet kap a szocializáció.

Rengeteget számít a nevelés. Több akaratos erőszakos babát/gyereket ismerek, egyiknek erős a szülői háttér (jó nevelés), másiknak gyenge (rossz nevelés). Hiába van egy akaratos erőszakos "rossz" természetű gyerek, sokat számít, hogy milyenek a szülei. Ilyen gyerekkel erősebb kézzel kell bánni, szigorúbbnak kell lenni vele.

Úgyhogy én azt mondom, 30% genetika 70% nevelés.

egy egy éves baba viselkedését szerintem 100%-ban a genetika befolyásolja, hiszen mit neveltél volna eddig rajta? Mit csinál egy egy éves egyedül? Akárhogy gondolkodm a semmihez jutok, a legtöbb baba ebben a korban indul el, még pelusos, anyja eteti, itatja, fürdeti, viszi a játszótérre, ahol max pakolgat.

Most kell elkezdeni tanítani, nevelni.

Nemrég olvastam, hogy egyfajta leegyszerűsített jelbeszédet hamarabb megértenek, mint konkrét szavakat, pl. ha éhes vagy szomjas, akkor hüvelykujj szájhoz emelése, ilyesmik.

Talpraesett ötlet, nem tudom, mennyire válik be, de adhat egy biztonságérzetet, hogy biztosan tudod, miről beszél, és ő is tudja, hogy megérted amit akar:)

szerintem egyik sem. Még nem a nevelés de nemcsak genetika.

Én úgy gondolom, hogy a sok törödés és odafigyelés, mert enélkül biztosan nem lennéntek ennyire egy hullámhosszon. Én úgy gondolom ez az ősbizalomnak köszönhető, amit érez irántad. Tudja ha azt mondod, süt a sütő akkor tényleg meleg és ha azt kéred adja oda, nyugodtan odaadhatja, mert nem tűnik el a játék stb.És könnyebb lesz nevelned.

Ja és az ovi, alaposan gondold meg mit választasz, mert egy jó ovi, ovis társak, ovónők csak erősítik ezt a jellemvonást. Az én kisfiam ovijában nincs csúnyabeszéd, nincs agresszivitás- teljesen el vagyok hűlve mikor arról panaszkodnak anyukák, hogy a kisfia eltanulta az oviban a káromkodást, lökdösödést. Úgyhogy egy jó ovi biztos nem fogja elrontani.

Ilyen pici korban még a genetika a döntő, ha nagyobb a gyerek akkor viszont már a nevelés a döntő!

Én hiszek a nevelés csodájában.

Az ismerőseim örökbe fogadtak egy 4 éves gyereket, cigány származású, nagyon eleven,(ha úgy tetszik rossz)nagyon nehezen kezelhető kisgyerek volt, de ők türelmesen és szépen nevelték és az iskolában már szorgalmasan tanult, soha nem volt vele gond. Megfelelően nevelték és nagyon szerették, most első éves a Jogon!Nem hiszem, hogy a géneknek köszönhetően lett ilyen ember és nincs szándékomban senkit megbántani, nem általánosságban beszélek hanem 1 konkrét emberről, családról!