Hogy viselitek, ha már szeretnétek babát, de még nem lehet, körülöttetek viszont mindenki terhes?

A másik oldalt viszont egyik irigy se nézi. Hogy egy terhes nőnek folyton be kell fognia előttetek a száját, nem mer örülni a saját boldogságának, kimutatni a boldogságát, mert a ti érzéseitekre vannak tekintettel! Nem lehet veletek osztozni az örömön, mert ti ilyenek vagytok, tisztelet a kivételnek. Nem akarok senkit se bántani, de ez a meddőség körüli hiszti agyrém. Nagyon sajnálatos, ha valakinek nem lehet gyereke, szörnyű csapás. De úgy hiszem eleget vagytok sajnálgatva, úgy látszik nem elég. :/

Nagyon nehéz, tudom, de próbáld máshogy nézni a helyzetet, pl. neked legalább van kinek szülnöd, amiatt nem kell fájjon a fejed, már "csak" a feltételeket kell megteremteni, de az sem reménytelen. Amelyik nőnek 30-hoz közel még csak kilátásban sincs olyan, akinek - nyugodt szívvel - szülhetne? 😔

Úgy viseltem, mint azt, hogy mások kaptak lakást a szüleiktől, nekem meg meg kellett érte dolgoznom. Irigy voltam, de csak a négy fal közt.

Abszolút átérzem a gondod, nálunk ráadásul nem jött össze egyből a gyerek, oké, nem is volt olyan borzasztó hosszú idő, de 9 hónapig próbálkoztunk, ennyi idő után már én azért (a koromra való tekintettel főleg, 26 éves voltam, amikor nekikezdtünk a próbálkozásnak) kezdtem kétségbe esni, hogy valami baj van, és így még nehezebb volt jó képet vágni a kollégák, rokonok, barátok terhességéhez. Nem volt könnyű, voltak pillanatok, amikor kicsit pityeregtem is, de sokat segített, amikor a párommal beszéltünk erről, illetve biztosítottuk magunkat, hogy mindent megteszünk, ami csak tőlünk telik, és tudtuk, hogy jönni fog, amikor jönnie kell. Neked is ezt tanácsolom, és kitartást. Illetve még talán annyit, hogy egy határozott célt tűzzetek ki, mert oké, jó dolog az anyagi biztonságot a férjed munkahelyétől relatíve függetlenné tenni, de sosem lesz olyan pillanat, amikor tényleg minden csillag összeáll és minden hiperszupertökéletes lesz, tartósan ráadásul. Szóval ne egy absztrakt anyagi biztonságot várjatok a végtelenségig, hanem pl döntsétek el, hogy mondjuk X összeget félreraktok megtakarítási számlára, amihez tényleg csak végszükség esetén nyúltok, de amikor már látszik, hogy már csak 1-2 hónap van hátra, hogy elérjétek, akkor nekiálltok a próbálkozásnak, és reménykedtek benne, hogy hamar összejön. És addig is legalább van egy fix célotok, fixen kiszámolható dátummal, amíg várnotok kell, és talán ez is adhat egy kis erőt, hogy elviseld a helyzetet.