Tényleg az a megoldás, hogy sírni hagyom?

Kérdező, mint mindenben, itt sem a szélsőség a jó, hanem valahol középúton.

Az sem helyes ha hagyod sírni - ahogy már írták is miért - de az sem megoldás ha azonnal pattansz és rögtön fel is veszed.

Lassan kell rászoktatni, hogy megtanuljon visszaaludni magától.

Ha felsír, akkor jelez, keresi veletek a kapcsolatot. Erre reagálni kell, de nem azzal hogy fel is veszitek. Ha odamész hozzá és megsimogatod, az éppen olyan visszajelzés, mintha felvennéd.

Nekem nem sikerült megoldanom, mert tekintettel kellett lennem a férjemre akinek másnap szüksége volt a figyelmére, és én is fáradtabb voltam, mint hogy ide-oda mászkáljak. Én a könnyebb utat választottam, odamentem mellé és ott maradtam, fogtam a kezét ahogy feküdt a kiságyban, amíg visszaaludt.

Nem hagyom sírni. Nyilván könnyebb a szülőnek, ha a gyerek feladja és nem sír többet, mint ahogy a hordozott gyerekek is szoktak nyűglődősebbek lenni egy babakocsis/pihenőszékesnél. De az idegrendszeri fejlődésének jobb.

8-ast is értem, habár amikor ilyen vehemensen és pökhendi stílusban véd valaki valamit és magát sztárolja, dicsekszik, ott azért mindig van valami gyanús. De nyilván nem arról van szó, hogy a sírni hagyott babák mind idegbeteg koldusok lesznek, ha felnőnek. Ettől függetlenül a sírni hagyás nem tesz jt egy gyerek idegrendszeri fejlődésének, ez tudományos tény, olvass kutatásokat, ne egyedi történetek alapján tájékozódj.

Elképesztően szembe megy minden ösztönöddel és fogalmam sincs hogy képes bárki figyelmen kívül hagyni a saját gyereke sírását.

Emlékszem ahogy beléptem érte az ajtón a csecsemőosztályon, ahol még nem is láttam ki sír, de azonnal tudtam hogy az enyém sír. Megfeszült minden idegszálam az első hónapokban amint sírni kezdett, szószerint fizikai reakciót váltott ki belőlem a hormonok hatására. Nem tudnám érzékletesen leírni mit éreztem, de szerintem ez másoknak is ismerős érzés akinek már volt újszülött babája.