Utólag mit csinálnátok másképp az újszülött babátokkal?

Az újszülöttel semmit, helyes volt igény szerint szoptatni, hordozni, nem hagyni sírni stb. Esetleg annyit, hogy már az elején elvittem volna dévényeshez, mert ott lett volna a helye már akkor, nem pedig csak 5 hónaposan.

5-ös vagyok, még annyi, hogy a családban előforduló csípőficamok miatt már kezdettől terpeszpelenkát kellett volna ráadnom, így nem három hónaposan kellett volna szenvedni vele. védőnő szerint minden babának kellene megelőzésképpen. akkor még úgysem zavarja őket

Tudnám, hogy a "nem hagyom sírni" és az "állandóan tömöm a szájába a mellemet" nem ugyanazt jelenti.

Jobban hallgattam volna az ösztöneimre és nem a védőnőre aki a tápszert erőltette, ami végül megadta a kegyelemdöfést az amúgysem túl sok tejemnek. De ha már minden áron pótolni kell, akkor szoptatásbarát eszközből tenném.

Jobban utána néztem volna a szülés utáni depressziónak. Azt hittem én nem leszek levert, és minden nagyon jó lesz, de később eléggé pofára estem emiatt. Ez kihatott a babámmal való kapcsolatomra. Sőt a férjemmel valóra is. Több segítséget kértem volna. Plusz elkellett volna engednem azt az elképzelést hogy mindent nekem kell egyedül megoldanom a gyerek körül, plusz vezetni a háztartást. Ma már inkább egy hétig fel se kelnék, hanem kicsit hagynám úszni a dolgokat magamra és a babámra figyelnék.

Türelmesebb lennék az alvását illetően.. Sajnos nem mindig tudtam vele mit kezdeni, azt akartam hogy sokat aludjon.. Na bezzeg most, mikor egész nap talpon van.. :D utólag visszagondolva persze teljesen kibírható az a pár óra mire elalszik.