Első gyermekes anyukák! Érzett valaki így, mikor megszületett a gyereke?

A terhességet szülést sokkal könnyebben viseltem. Igaz volt mikor akkor is sirhatnékom lett, de mindent ugyanúgy tudtam csinálni(pl:házimunka). Volt idő magamra és nem voltam fáradt. Amióta megszületett a kislányunk lassan 2 hónapja már most nagyon megviselnek a mindennapok. Lelkileg magam alatt vagyok, nagyon fáradtnak érzem magam. Egyszer sem tudtam rendesen aludni még napközben sem. Ha el is alszik 10 perc múlva tuti felébred vagy előbb és sír. Olyan mintha szülés utáni depresszióm lenne mert ennyit sose sírtam még. Férjem sokat segít az igaz, de hétköznap meg hétvégén is legtöbbször éjszaka én vagyok fennt. Érthető hogy dolgozik, de 24 órában én vagyok talpon nulla alvással. Az a helyzet hogy még nagyon friss házasok is vagyunk és hirtelen jött a terhesség és a házasság is. Később akartuk volna a babát. Férjem mindig azt mondja később se lehet erre jobban felkészülni. Szülei igaz segítenek sokat, de így se érzem magam magabiztosnak a szülői szerepre. Tudom rossz ezt mondani de hiányzik hogy kimozdulhassak otthonról, hogy nyugodt életem legyen mint azelőtt. Sose voltam ez az eljárós típus, de azért vtak közös programjaink és egymásra is jutott időnk. Mostanában egyre többször lecsesz ha nem jól csinálok valamit a baba körül. Már semmi sem olyan mint korábban. Sokszor azon gondolkodok nem tudom ezt tovább csinálni de tudom hogy nem lehet ezt csak úgy feladni. Mikor lesz jobb a helyzet anyukák? Akiket hirtelen ért a terhesség hogyan küzdöttetek meg a gyerekneveléssel? El fog múlni bennem ez a megfelelés, szorongás?