2 gyermekes Anyukák, akiknek nincs nagyon segítségük, mennyivel volt nehezebb, mikor már megszületett a 2. gyermek is?

Az én fiaim között 2 év korkülönbség van, segítségnek ott van a férjem, de a hétköznapok nagyon nehezek! A nagyobbik fiam is itthon van a kicsi 2 hónapos és hát elég stresszes tud lenni! A napi rutin hamar kialakult a nagyhoz igazodtunk ez jól bevált!

Igazából nem a kicsivel van gond, vele sokkal könnyebb mint anno az első újszülöttel, a nagyobbik viszont sokat harcol velünk, az öccsét szereti, de a dackorszak kellős közepén állunk...

A nagyobbik gyereked viszont már ovis lesz mire meglenne a tesó, ettől máris könnyebb...

Nekem nem volt nehezebb. Nincs segítségünk , csak a férjem és én csináljuk a dolgunkat.

Azért nem volt nehezebb nekem, mert az elsőnél is csak ketten ill. babával 3-an voltunk, első baba, sose voltunk közelében újszülöttnek, nem tudtuk mi hány méter merre, és idegileg az nehéz volt, ugyanakkor boldogság.

A nagy 2 éves volt épp mikor a kicsi megszületett, sokkal nyugodtabb voltam, tudtam mit hogyan kell csinálni. A kicsivel nem volt gond, (pedig én is izgultam, hgyan fogom őket altatni, egyszerre, e külön e, mennyire zavarják egymást, de nem volt gond. Egyedül az, hogy a kicsi este mindig fölköltött valamiért ami neki egy pillanat volt, csitítgatás, víz (már mikor elmaradt az éjjeli etetés) megfordítani, cumi elveszett stb-kért én meg nem tudtam visszaaludni, és kezdődött a kialvatlansági fáradtságom. De van aki ezt már megéli az elsőnél is (nekünk akkor könnyű volt, mert 2 hónap után aludt reggelig a nagyobbik)

Persze fárasztóbb csak több a dolog kettőt ellátni, de neked már a nagyobbik ovis lesz, akkor nem hiszem, hogy különösebb vész lenne. Átállsz az új két gyermekes formára felveszed a ritmust ne félj.

En felig off leszek. Mi is most szeretnenk kistesot 2,5 eves fiunk melle. Kulfoldon elunk raadasul itt az oviba csak 4 eves kortol kerulnek a gyerekek.

Ezert orulok ha infot gyujthetek.

A baratnom kislanyai kozott 28 honap kulonbseg van. Ok is itt elnek. 6 honapot kijottek segiteni a nagyszulok de azota mar a kicsi is 1 eves mult. A baratnom sokat panaszkodik,hogy nehez veluk. A nagy naluk nagyon akaratos,sokat bantotta es bantja a kicsit. Raadasul nagyon rosszul alszik meg mindig.

A kicsi naluk egy tunemeny, mindig mosolygos,jo alvo,jo termeszetu :)

Nekem 3 gyerekem van, de a másodikak ikrek, így én is az a szitu vagyok, akiktől kérdezel.

Én is szinte első naptól egyedül voltam a 3 kicsivel, 21 hónap van köztük. Nagyobb lány, kicsik egypetéjű kisfiúk.

Nehéz volt az eleje nagyon de igazból az éjszakák voltak kegyetlen nehezek, mert a fiúk egy hónappal előbb jöttek, sűrűn ettek. Amúgy nem volt baj, 1 hós koruktól kellett pótlás, fél éves koruktól meg csak a hozzátápi és anyatej volt. Sok időt elvett a szopi, szerették, most hagyják el azt hiszem, 17 hósak lesznek.

Nagylányom is itthon van, oviba csak ősszel megy majd szerintem. Novemberben volt 3 éves.

Mióta a fiúk kétszer aludtak, sokkal jobb volt, most hogy már csak egyszer alszanak, és szaladnak, szépen eljátszanak, nem vészes.

Legnehezebb időszak az volt, mikor 5-6-7 hósak voltak, mikor már nagyon érdekelte őket minden, és cipeltették (volna) a kis popójukat, hogy lássák a világot. :-)

Teljesen más lett az élet, de már el sem tudom képzelni máshogy, már azt sem hogy egy lett volna és nem ikrek.

Most tervezgetem fejben a negyediket, apa is benne van persze, de még az eszem győz egyenlőre, hogy várni kell még egy évet minimum.

Belejössz, ne aggódj! Teljesen természetes lesz.

Valamilyen szempontból nehezebb, de kinek mi a megterhelőbb. Nekem az idegi az rosszabb így az elsőnél a legeleje igen nehéz volt. A másodikkor ez nem volt, tehát felüdülést éreztem, viszont nyilván a meló több lesz, de ez engem nem zavart.

Én úgy gondolom, hogy vannak esetek, amikor ha van segítség kezdetben, az visszatartó erő az anyukának. Nekem az lett volna tuti. Kényelmesnek éreztem volna (jól esett volna) ugyanakkor mikor elment volna a segítség kezdtem volna elölről (már fáradtabban a kialvatlanságtól) és akkor zuhant volna rám minden, mintha első nap lenne. Szóval utólag örültem, hogy ügyesen megtudtuk csinálni és hamar megszoktuk a feladatunkat a férjemmel.

Az, hogy a nagyobbik hogyan fogadja a kicsit is változó mindenkinél. Nálunk a nagyobbik nagyon nyugis volt. Nem volt különösebben elájulva, de nem volt baj se neki, amolyan, ez van jól van. Nem kell erőltetni a nagyot, hogy bármit csináljon a kicsivel, szeresse stb. ez kifog nála alakulni a saját üteme szerint.

Változni lehet, hogy fog , de elvégre mindenki változik mikor egy új baba jön. Nálunk mikor a kicsi sírt nagyon, hogy melegedjen már a tejcije (anyatejet fejtem) a nagyobbik ott ült mellette és épp nézte a tv-t este. Csak néztünk, hogy milyen nyugis, nem zavarja a sírás. Ugyanakkor ekkor kezdett el a nagyobbik amolyan vagányabb lenni, illetve kb mikor a kicsi fél éves volt. Akkor már lehetett vele amolyan játszani, és a kicsi vagány volt, és átvett belőle a nagy is.

Az, hogy időnként összevesznek, mikor már nagyobbak, civakodnak, az velejáró nem kell különösebben pánikszitunak felfogni, de azért esetekben bele kell szólni.

Ha van egy rendes férjed aki együtt csinálja veled a dolgokat, úgy nem lesz különösebben nehéz.

Ja még egy dolog, viszont a házasságra nagyon oda kell figyelni, nálunk talán ez volt a legnehezebb, mivel mindketten gyerekcentrikusak vagyunk, és amolyan egy idő után eléltünk egymással és csináltuk a gyerekekkel amit kellett. Egy idő után ez átment nem tetszik formába kis kinlódás volt, muszály időt találni, és akarni egymásra időt fordítani ! Ha belegondolok ez volt a legnehezebb a második után.