Nem jobb, ha az embernek lánya van, mintha fia?

Férjemnek jobb a kapcsolata a szüleivel, mint nekem a sajátjaimmal. Nálunk mindig a fiú tesóm volt "kedvenc" felnőttként is jobban kijönnek vele, mint velem, valahogy zökkenőmentesebb a viszony.

Tehát szerintem ez csak általánosítás, család ésvemberfüggő. Ember, nem "nem függő".

Szerintem az, hogy a fiúk eltávolodnak az anyjuktól, azért van, mert vagy eleve szar volt a légkör otthon, vagy anyuka felnőttként nem tud viselkedni, nem tudja, hol a határ, képtelen leválni a fiáról, és szerencsétlen pasi csak így tud normálisan élni. A férjeméknél pl nincs ez, közel laknak a szülei, de nem járnak a nyakunkra. Mégis rendszeresen találkozunk, jókat beszélgetünk, szeretik az unokákat. A saját szüleimmel se rossz a viszony, és rendszeresen találkozunk, de pl mi pont az én anyám miatt tartunk némi távolságot, és meggondoljuk, mibe avassuk be őket. Egyszerűen azért, mert nálunk az én anyám az, ami a fiús anya szokott lenni általában: az az erőszakos, mindent jobban tudó, mindenbe beleokoskodó, idegesítő anyós, aki nem tudja, meddig tart a hatásköre, és szíve szerint minden lépésünkhöz dirigálna, akkor lenne boldog, ha úgy élnénk, ahogy ő mondja. Hát, ezt nyilván nem engedjük, és mivel se a szép szó, se a veszekedés nem használ, marad az, hogy egyszerűen nem mondunk el neki semmi lényegeset. Így nagyjából kezelhető, mert utólag is mond ugyan véleményt, de már nem nyomja annyira, mert már úgyis mindegy. Az anyósom ezzel szemben tök normális, csak akkor szól, ha kérdezzük, akkor is finoman ad tanácsot, nem utasít meg parancsol, pláne nem lehülyéz, ha másképp csinálom. Az az igazság, hogy én is szívesebben beszélgetek vele, mint a saját anyámmal, bármilyen szar is ezt kimondani.

Mindennek ellenére az én anyám is azt hiszi, hogy az a jó, ha az embernek lánya van, mert a lányok jobban kötődnek az anyjukhoz. Olyan tökéletesnek tartja magát, hogy fel se tűnik neki, mennyire távol vagyunk igazából a viselkedése miatt :(

Nekem egyébként lányom es fiam is van, örülnék, ha majd úgy lehetnék része mindkettőjük életének, mint az anyósom a mienknek. Mindig szívesen látjuk és szívesen megyünk hozzájuk. Ezzel szemben a saját anyám jelenlététől sokshor határozottan stresszes leszek.