Mit jelent pontosan a tobbemberes baba?

Daj...,

sikerült kiforgatnod.

Nem, nem a többemberes gyerek fogalmát tagadom, csak azt, hogy neked ehhez bármi közöd van. Az erőlködésed szégyen azokra nézve, akiknek tényleg az. Pl: 11, 14, 16...

Nem hogy hálás lennél, hogy fogalmad sincs róla, erősködsz, pedig a kommentjeid alapján nálatok összvissz a rossz időmenedzsment volt csak a gond. Emlékszem hogy régen pl. azért nem vitted sétálni a gyereked, mert akkor nem tudtál takarítani, főzni..

(nekem már 10 éves az oxigénhiánnyal született hipotón SNI-sem, nem tőle lopom az időt)

Érdekes dolgokra emlèkszel, majdnem 2 éve nem volt még olyan nap, hogy ne sétàltunk volna, a legtöbb nap kétszer megyünk. A takarítás, főzés a gyerektől lopná el az időt? Érdekes gondolataid vannak. Mondjuk tudom, most van egy ilyen irányzat is, hogy már attól kb rossz anya valaki, ha házimunkát végez. El tudom képzelni, hogy az ilyen szemében tényleg rossz anya vagyok.

Mindegy, nem attól lesz sem a gyerek sem én ilyen vagy olyan, hogy Te erről mit gondolsz. Fejezzük itt ezt be, remélem, jól szórakoztál.

A törölt 4-esnek abban igaza van, hogy sokan csak maguk mentegetésére használják kifogásként azt, hogy "többemberes" és ehhez nem segít a fogalmakat összemosó kismamablogos cikk.

Igen, vannak többemberes babák, gyerekek. Jellemzően azok, akik valamilyen betegséggel vagy idegrendszeri éretlenséggel rendelkeznek. Gyakori a szenzorosoknál, autistáknál (nem mindig jár együtt).

De gyakori, hogy csak az inkompetens szülő takarózik ezzel, akinek nem megy a teljesen átlagos gyerekénél a következetesség.

És ebből adódik, hogy nagyon sok "nehéz gyereket" szimplán neveletlennek hisznek, szüleit elítélik, anélkül hogy tudnák hogy milyen munka van a normától még mindig eltérő viselkedés mögött.

Ebben igazad van. Másrészt nekem tetszik a cikkben, hogy gyakorlatias. Ez a többemberes téma úgy szokott előkerülni, hogy egy szülő(pár) azt tapasztalja, hogy nehéz a kisbabával, nem olyan mint a többi, hanem érzékenyebb, sírósabb, letehetetlen. Önmagában a többberes baba fogalma ezt az állapotot írja le, oka meg sokminden lehet, súlyos és maradandó vagy alakítható, spontán javuló is. Jól végig lehet gondolni a leírtak alapján, hogy náluk épp mi lehet. Vida Ági amúgy azt is írja, hogy a szülő is van, hogy félreérti a baba jelzéset. Ez nyilván a legjobb eset és nem "inkompetencia" hanem gyakorlatlanság vagy bármi más az oka pl traumás szülésélmény, depresszió, bármi. Vagy lehet egy korrigálható izomtónus gond, ami aztán nem okoz már semmi bajt.

Az meg később ki fog derülni, ha tartós baj van pl autista, ezt egy babánál nyilván nem lehet tudni.

Az biztos, hogy ha tartós betegség van a háttérben, az sokkal megterhelőbb a szülőnek. Senki nem is vitatja el, hogy az ilyen szülők emberfeletti munkát végeznek.

Másrészt azt se kell elvitatni, hogy ha valaki tapasztal valami nehézséget a babájával, akkor az létezik és nem kitalálta vagy béna. Hálistennek ha orvosolható.

Az én lányomnál pl szerintem 2 dolog játszott össze. Az egyik a temperamentuma (egy ilyen ingerkereső, extrovertált, impulzív, türelmetlen, aktív típus, aminek rengeteg előnye is van, és amúgy az apja, nagyapja, féltestvére mind ilyenek, pedig a nagyfiút nem mi neveljük alapvetően). A másik hogy alkati hypoton, ami egy normál variáns csak relatíve késett miatta a mozgásfejlődése, aztán minden megszerzett mozgása meg már teljesen rendben van.

Őt az első 3 hónapban kb folyamatosan mozgatno kellett, nem ölbevenni, nem ez voltva lényeg, hanem lendületesen, ritmusosan mozgatni. 3 és 9 hónap között kicsit jobb volt, de sokkal nehezebb mint barmelyik ismerős baba (egy többemberes kivetelevel aki viszont szuperszenzitív meg tényleg zűrös), és ezt az ismerősök is mondták.

Amikortól kb 10 hónaposan már gyorsan és jól kúszott, majd hamar mászott, hirtelen sokkal jobb lett. Most lassan 2 éves és egy cuki, most egyáltalan nem nevezném problémás gyereknek, csak nagyon élénk, le kell mozgatni, fárasztani, többet mint az ismerős tipegőket.

Persze siman lehet hogy en is lehettem volna ügyesebb, vagy hogy nem ítélek meg jól dolgokat mert korabban nem kerültem babákkal kapcsolatba. Igyekeztem középúton maradni és sem nem durván szoktatni, de el se dobni minden itthoni feladatot és csak a gyereknek engedni. Leginkább küszködtem, most meg épp nem kell, mert most szupercuki és értelmes és még együtt is működik, majd a dackorszak lesz új nehézség, ahogy mindenkinek.

Azért is generálnak ezek a témàk ennyi indulatot mert egyrészt mindenki szeretné jól csinàlni, másrészt minden relatív, feltevéses, hisz mi csak ezt a gyereket neveltük és őt csak mi neveltük, lehet itt a 4 kisgyerekes anyuka tipptopp "gatyába rázta" volna, tényleg. De lehet, nem, sőt azt mondta volna, hogy "hát ez a gyerek egész más, mint amihez szoktam". Ki tudja? Ahogy azt is, hogy a két testvér mért különböző vagy hasonló, genetika, véletlen, magzati hatások, nevelés stb.

Abban meg egyetértünk, hogy keresztmetszeti kép alapján, külső szemlélőként nem érdemes megítélni sem a gyereket sem a szülőket, mert bármi is lehet a háttérben.

Én akárhova fordultam mikor jeleztem, hogy szerintem valami nem oké a lányommal mindenki hülyének nézett. Meg, hogy túl reagálom.. Meg első gyerek..

Ovi indulás előtt még a pedagógiai szakszolgálatot is megjártam. Na azóta is hívnak 🙄

Mikor megszületett a 2.lányunk akkor vált igazán szembetűnőnek a különbség..

Most itt van mindjárt 6 éves és azért küzdünk, hogy fel legyen mérve, és maradhasson még 1 évet az oviban. Mert igen most már mindenki látja, hogy ő egy picit más. Nem buta, ettől függetlenül másképp kell hozzá állni.

14# voltam.

26#

Engem végtelenül dühít, hogy anno a fejlődésneurológián annyi történt minden alkalommal mint a védődőnél.. Megmérték megkérdezték hol tart a fejlődésben, aztán ennyi..

Nekem toxémia miatt született IUGR-rel (1 hónapos elmaradással) és bár a papíron hivatalosan nincs rajta, de biztosak vagyunk benne, hogy kapott egy enyhe oxigénhiányt. Kitolásnál elakadt nyakán a zsínórral, ami folyton visszarántotta, kimerült leesett a szívhang.

4 napot volt oxigéninkubátorban 1 hetet PIC osztályon.

Mikor haza hoztuk olyan volt mint egy rongybaba, rengeteget kellett tornáztatni.

8 hónaposan állt fel, de csak 18 hónaposan mert elindulni.

3.5 évesen lett pisire nappalra szobatiszta, kakira csak 4.5 volt mire nem pelusba volt hajlandó,és itt van áprilisban lesz 6 éves, de éjjelre még nem szobatiszta.

Már nagyon sokszor neki álltunk, de nem érzi, éjjel 3-4x kell kelteni, és még így is van, hogy bepisil.

Finommotorika nem a legjobb,a nagymozgás sokat javult, probléma megoldó képesség is hiányzik belőle, térben még mindig nehezen tájékozódik, leginkább a szorongás az ami gátolja rengeteg mindenben..

Az evése javult, de elszaladni nem kell mai napig.

Estig sorolhatnám..