Hogy éltétek túl a szeparációs szorongást?

Gyilkos szándékai vannak annak a babának, hogy túl kell élni? 🙂 fogat, farpofát összeszorítod és megvárok míg elmúlik ez az időszak. Nincs mágikus trükk, türelem kell.

Ugy h tudtam h nem tart orokke erre gondoltam vegig😂

A miénk eszméletlen sokszor kelt éjszaka, most kezd rendeződni az alvása.. már csak 2x kel éjjel. 2-3 hónapig fél-1-másfél óránkénk kelt éjjel.. hát bazi nehéz volt, napközben én is mindig aludtam vele. Közben úszott a ház és ebédet rendeltünk inkább. Félek hogy vissza fog térni nagyobb korában, de hát sok mindent nem lehet ellene tenni.

Nem lehet mindenki bádogból kedves utolsó, örülök hogy te így birod! Az én esetem más, inkább ússzon a ház mint hogy rámenjen az ember lelkiekben, mert bizony a pihenés hiánya nagy gondokat tud okozni (legalábbis nálam tuti). Én is egyetemet csinálok a gyerek mellett, így vannak prioritások. Persze nem úgy kell elképzelni hogy egy hetes porcicák guringáznak a kietlen szobasarkokban :)

Mondjuk ezen is látszik, hogy mindenki más. Nálam ha úszik a ház, az nem tesz jót a lelkemnek. Nem tudok rumliban aludni, csak rendezetten. Szóval nálam első a gyerek és a férj, aztán a lakás, aztán az alvás. Aludnék én, de rosszakat álmodok ha közben rumli van.

Levonva a következtetéseket, a lényeg: mimdenki úgy csinálja a dolgait hogy neki kedvezzen, így a legkönyebb "túlélni". :)