Miért csinálnak ekkora ügyet manapság az anyaságból?

Én is gondolkodtam rajta, hogy ma már a fiatalok 30 akárhány évesen vállalnak egy max. két gyereket, nagyszüleimnek meg 9 gyerekük volt, 20 éves kortól klimaxig 3 évente szült egyet. Hát ő biztos nem aggódott azon, hogy jó-e a pelenka a gyereken?

Ezzel kapcsolatban több dolog is megváltozott. Az egyik az, hogy régen, amikor egy nő szült, a fél rokonság ment segíteni, vagy már eleve együtt is éltek. Amikor én szültem a férjem kapott 4 nap szabit, aztán papucs. Olyan rosszul voltam, mászni is alig tudtam, de már ott voltam egyedül az újszülöttel, aki hasfájós volt, egész nap ordított, a melleim bedurranva, mert fejni nem volt időm, enni zuhanyozni, rendet rakni meg pláne nem. Azért nagyanyámnak ilyen gondja nem volt, mert az édesanyja velük lakott.

A másik meg az, hogy a gyerek szerepe a családban felértékelődött, az életszínvonalbeli elvárások megnőttek. Ma már épeszű család nem vállal 9 gyereket, mert nem elég ha van mit enni, de azért az ember szeretne neki többet is nyújtani, mint a szállás és élelem. Úgyhogy arra az egy vagy két csemetére mi jobban vigyázunk, jobban féltjük, de nincs kitől megkérdezni, hogy hogyan kell.

Azonban tényleg sok a felesleges kérdés. Pl. minden nap megkérdezik, hogy mennyit kell ennie egy babának, meg hogyan altassam el. stb. Én itt nem az anyukákat hibáztatnám (bár a keresőt használhatnék), hanem azt a kérdést tenném fel, hogy hol a védőnő? Nekem mindent elmondott, és bármikor felhívhatom. De sajnos úgy látom hogy ez nem mindenhol van így.

elnezest, hogy nem olvastam vegig a valaszokat, es ugy valaszolok.

de.

1. régen fogalmuk sem volt az embereknek, mi zajlik odabenn, akkor tudtak meg, hogy milyen nemu, amikor megszuletett. most szinte mindent tudunk, azt, hogy hany helyen "csuszhat el", hogy mi minden rossz tortenhet. egyszeruen tultajekozottak vagyunk. (pelda: 4d ultrahangon ugy inditott a szonografus, hogy ciszta van a baba mindket agyfeltekejeben.. ugye nem csodalod, hogy enni aludni nem tudtam az aggodalomtol? (neten persze semmi info..) mire eljutottam a nodokimhoz, elmult az egyik ciszta, mondta, hogy sok babanak van, de nem tart tovabb par hetnel.. csak a tulbuzgo szonografus noverke ezt nem emlitette..)

2. regen ottvolt az anyanak a nagymama, a dedi, sot, a szomszedok is, latták, szinte onkentelenul sajatitottak el mindent. en kiskorom ota egyedul vagyok, mindig csak magamra szamithattam, és most is csak egyvalakire szamithatok, es az a ferjem. anyam elobukkant a mult homalyabol, 6 hetesen orakig beszelt arrol hanyszor vetelt el, es legutobb megkerdezte, hogy hany honapos is vagyok? mondtam. erre o: amikor o ennyi idos volt velem, karacsony volt, es ongyilkos akart lenni.. kossz.

a masik nagy segitseg az a vedono lenne, de nem jon ki, nem lehet telefonon elerni, volt, hogy rendelesi idoben sem foggadott, szoval megis kitol kerjek segitseget?? a google jobarat, és itt is ra szoktam kerdezni.

3. pánik. tudom, hogy sok kérdés van pl napi szinten, hogy "koszmós a kicsim feje" (marmint jo esetben, ha a remult kismama tudja egyaltalan mi az a koszmó), nembaj, szerintem mert elofordulhat, hogy olyan valasz is szuletik, ami nem volt eddig. meg lehet, hogy sok kisbaba feje koszmós, de egy anyukanak teljesen más, ha az Ő kisbabajanak a feje koszmós.. (remélem érted hogy értem)

4. példának irtad, hogy el tudod donteni milyen pelenkat adj rá es mikor. tok jo neked! most kepzeld el, hogy vagy husz hasonló topic vegigolvasas utan sem vagyok biztos benne, és felkeszultem ra, hogy vegig kell probalnom egy csomót. es ez szerintem anyagilag is kicsit megterhelo lesz. orulnek, ha ki tudnam valtani ilyen kérdés-tanácsokkal (jo, leszukitettem 3 felere a kiprobalando pelusokat), de azert ha bemegyek a boltba, ottvan otvenfele pelus, azert nem mindegy, melyiket veszem meg (a párom lekapna az elsot, es jol van :)))

nem szamozom, de ottvan még a görcsös megfelelési kényszer, ami szerintem pár generációval ezelott nem volt olyan erős mint most. egyszeruen nem eleg jónak lenni, vagy "elég jónak" lenni, mi tokeletesek akarunk lenni, es ha ugy erezzuk egy kicsit is, hogy nem tettunk meg mindent, akkor bebeszeljuk magunknak, hogy rossz anyukak vagyunk, es akkor igenis kell a visszajelzes..es ez nem azert van szerintem mert valaki felkeszuletlen, vagy felelotlen.

nezd, 28hetes vagyok, meg nincs babam, ha lesz, biztos sokmindent maskepp fogok latni. napi tobb orat toltok azzal, hogy babas oldalakat olvasok, probalok mindennek utanaolvasni, utanajarni, hogy ne erjen meglepetes, megis szerintem elég sokszor fogok meglepodni, es sokszor fogom magam felkeszuletlennek erezni.

érzékeny vagyok fizikailag-lelkileg (nem tulerzekeny, hanem hipererzekeny) és tuti fogok joparszor sirni is.

megsem mondanam azt, hogy lenne gyereket vallalni, arrol meg nem is beszelek, hogy aki tenyleg nem torodik a gyerekevel, az nem fog ide irogatni, és tanácsokat kérni (most a kérdés milyenségétől fuggetlenul)

elnezest kerek, ha hosszura sikerultem.

ah, es meg valami.

bizonyara tudod, hogy a hormonok nemcsak fizikailag hanem lelkileg is megvaltoztatnak. engem pl nagyon, sokszor nem lehet velem masrol beszelni mint a babarol, nekem o az univerzum kozeppontja, pedig meg sem szuletett. nem fujom fel, nem tudok vele mit kezdeni, gondolom neha idegesito lehet.

Szia!

Hát szerintem is sok igazság van abban is, amit te mondasz, ill. abban is, amit a második válaszoló írt. Nekem persze könnyű, mert van egy fantasztikus nagynéném, aki 2 éve szülte a második babáját és vele mindent meg lehet beszélni, meg mindig engedett a baba körül tevékenykedni, pl. természetes volt, h szopizásnál, fürdésnél ott legyek, vagy pelenkázzam, így már nekem is könnyebb lesz, de az is nagyon fontos, h rengeteget beszélgettünk és olyan dolgokat is elmondott, amit még soha senkitől nem hallottam. Én is az első babámat várom (elvileg erre a hétre) és csak 24éves vagyok és ha nem lenne a nagynénénm bizony elég nagy gondban lennék. Sajnos anyukámmal sose volt jó kapcsolatom, azért lettem, h apukám ne hagyja el, atzán lepasszoltak a nagyszülőknek, akik bár a lelküket is kitették értem, ehhez a témához már nem tudnak úgy hozzászólni, h minden esetben hasznos választ kapjak. Az anyám meg csak most kezd érdeklődni irántunk, h nagymama lesz, vagyis vele se vagyok kisegítve... Abban is nagy szerencsém van, h fantasztikus dokim van, hihetetlenül türelmes, mindig elérhető (bár szerencsére még nem kellett sokat zaklatnom, csak mikor tényleg baj volt) és rengeteg mindent elmond, így a szüléstől sincs okom félni, mert mindent elmondott, felkészített, h ha így alakul ez lesz, ha úgy alakul, akkor az. Sajnos nagyon sokan vannak, akik nem mernek feltenni fontos kérdéseket, vagy egyszerűen nincs kinek feltenniük. De abban tényleg igazad van, h sok kérdéstől falra lehet mászni, mert tényleg annyira ostoba (bocsánat a kifejezésért). Szerintem is van, aki tényleg csak unaloműzésként kérdezget és bele se gondol, mert ha megtenné, sose kérdezne olyat pl, h 5hetes vagyok, miért nem nő már a hasam? meg ilyenek.

Nekem is több kérdésem lenne, mint amit itt fel szoktam tenni, de sokra rá tudok keresni és általában csak akkor kérdezek rá, ha nem találtam választ, vagy nem megfelelőt találtam (pl van h nem értem mit is akar vki kifejezni, akkor én is rákérdezek...) Szóval egy kicsit tényleg mindenkinek igaza van, de tény, h nagyon hasznos ez az oldal. Ja, és a cipekedéssel kapcsolatban is igazad van, szerintem gáz, ha vki nem érzi mennyit cipekedhet, pakolhat úgy h attól a babucinak még ne legyen baja, el nem tudom képzelni, h csak tv-zek, meg lógatom a lábam, egyrészt, mert sose voltam olyan (mikor a babucim 28hetesen úgy döntött,h ki akar bújni és ágyfogságra ítéltettem 3 hétre majd megbolondultam és kötöttem kb. 8 pulóvert, meg kardigánt, meg kivarrtam 2 gobelint, de nem tudtam csak úgy feküdni, ja meg számlázgattam, mert az fekve is ment), másrészt meg ha már most ennyire lehagyja magát hogy akarja kibírni a szülést? Tök hamar ki fog fáradni...szóval nem értem az ilyet én se...

Üdv: 40hetes kismami