Nincs kedvem semmihez, unatkozom egész nap a kisbabámmal. Más is van így?

Pontosan ugyanígy érzek az egy évesem mellett. A délelőtt még egész hamar eltelik, főleg mert még alszik is délelőtt, de a délutánok végtelenül hosszúak... Olyankor leviszem a játszótérre, hogy legalább addig se otthon üljünk, ha van ott egy-két másik anyuka, hasonló korú gyerekkel, az határozottan felfrissít és jobb kedvre derít. Nem vagyok egy szociális típus, de azért ennyi emberi interakció nekem is kell.

Én amúgy emiatt (is) megyek vissza dolgozni részmunkaidőben szeptembertől, a gyerek meg 4 órában bölcsibe. Félek tőle, hogy itthon az unatkozós fejem nem valami stimuláló neki sem, én meg rövid úton bele fogok ebbe buggyanni. Nem mindenkinek való évekig otthon lenni a babával, hiába imádja a gyerekét. Nekem most telt be az a bizonyos pohár, már egyre feszültebb és türelmetlenebb vagyok vele is és a férjemmel is, szóval kell egy kis "szünet" a 0-24 babázásból. Nem tudom, ez neked járható út-e, akarod-e egyáltalán ezt csinálni, de én ebben látom a megoldást, legalábbis magam számára mindenképpen.

Én 2 és fél éve vagyok itthon, eddig sosem unatkoztam 🤷‍♀️

Elmentünk ugyan úgy barátnőzni, kávézni beülni, szimplán csak maszkáltunk a városban, ettünk egy fagyit, stb...

Nem kell a 4 fal közt ülni egész nap

Emellett nekem is itt a háztartás, naponta főzés, hatalmas udvar.

Most várjuk jövőhónapra a tesót, ujabb 2 év vár rám 🤷‍♀️

Én hamar feltalálom magam. Vannak hobbijaim, tornázok is, sokat olvasok, vagy épp bekattan valami és kimeszelem/átrendezem a kamrát, vagy elmegyek a kertészetbe és hazajövünk egy öl virággal, és ültetek.

Nem igaz, hogy sosincs mit csinálni, csak körül kell nézni.