Hogyan lehet a baba kapcsolatát fejleszteni/javítani az apjával?

Születése óta itthonról dolgozik az apja, sokat foglalkozik vele, minden este ő fürdeti, bármikor rábízom napközben is, ha esetleg én elugrom boltba, fodrászhoz, akármi, ismeri. Mégis jobban kötődik a nagyanyjához, akivel hetente 1-2 alkalommal találkozik. Jobban megnyugszik nála, ha sír, a nagymama el tudja altatni akármi van, ellentétben az apjával. Ha sír a lányunk, az apja kezében nagyon lassan nyugszik meg, elaltatni meg eddig még sosem sikerült, pedig mindig próbálkoztunk. Ha valamit csinálni kell, de nincs kedve hozzá (pl beülni az etetőszékbe ebédre) az apjának nem hagyja, nekem szó nélkül. Ha valamit játszunk, ami nagyon tetszik neki velem, az apjával olyan arca van közben, mintha csak elviselné az egészet, de élvenzi nem élvezi.

Látom, hogy ez fáj a férjemnek. Rosszul esik neki, hogy a lánya, akit imád, akivel itt van együtt születése óta, egyszerűen nem akarja őt elfogadni, vagy én nem is tudom, mi ez, mintha egy fokkal lenne több valamiféle idegennél. Pedig próbálkozik, szeretne ő is egyenrangú szülő lenni, vagy legalább előrébb állni a fontossági sorrendben, mint a nagymama.

Hogyan tudnék segíteni? Ezen lehet valahogy változtatni?

13 hónapos a lányunk.