Volt valaki még úgy, hogy a baba születése után teljesen megváltozott a kapcsolata az anyósával?

Nekem is jó volt a kapcsolatom az anyósommal és a sógornőmmel amíg a kislányom meg nem született. Aztán onnét minden teljesen megváltozott. Szerencsére nem jönnek sokszor hozzánk és én a babával sem megyek sokszor. Mert ugye ha ők azt mondják, hogy ilyen időben nem akkor én egy pici babával főleg nem.... Na de hát a kórházban kezdődött az egész, hogy bejöttek egy beteg gyerekkel egy alig pár órája született csecsemőhöz. Nem szóltam, de nem tetszésem biztos látszott. Aztán utána meg kérdezés nélkül a saját maguk időbeosztásához igazodva jönnek, nem a gyerekéhez. (ha jönnek) Ha a férjem megy vagy beszélnek vele akkor azon kívül, hogy hogy van a gyerek mást nem kérdeznek rólunk. Szóval szinte semmit nem tudnak az unokájukról. Ajándék.... nagy ritkán valamit esetleg küldenek neki(1-2 banán, baba ital), de ez nagyon ritka. Karácsonyi ajándék semmi, a másik két unokának aki velük él azokat meg mindennel elhalmozzák. Ha pedig netán találkozunk úgy néznek rám mint egy gyilkosra. Nem tudom azt, hogy én mit tettem vagy mit nem.....?!

Én azt nem értem, hogyan lehet ekkora közelségbe kerülni anyóssal, hogy arról is tudjon, mikor indul be a tej, hogyan pelenkázza valaki a babát stb. Ezt valahol az anyuka hibájának is tartom. Ha én kiteszem magam valakinek ennyire, több az esély a "támadásra". Az se igazán szükségszerű, hogy napi kapcsolatban legyen valaki a szűk családi körén kívül bárkivel is. Havi egy hétvégi délután eltöltése alatt pedig nem fog anyós ennyi kellemetlenséget okozni.

Nekem már a terhesség alatt meggyűlt a bajom vele. Előtte nem volt semmi gond, leszámítva, hogy a másik menyét folyton nekem szidta. Aztán mikor terhes lettem és veszélyeztetettként itthon kellett lennem eljött látogatóba és vagy 100x elmondta, hogy ő a két fia között elvetélt egyszer és azt neki milyen szörnyű volt feldolgozni. Azt hittem a guta megüt, még csak 2 hós terhes vtam egy haematomaval a picim felett és minden nap azért imádkoztam, hogy ne legyen baja. Erre ez a vénasszony ezt mondogatja nekem és ráadásul még a hasamat is megfogta. Az egyik ismerősöm szerint régen ez babona volt, ha vkinek megfogják a hasát az rosszat hoz...nem tudom, de egyből elfordultam mert nagyon rossz érzést keltett bennem. Aztán 6 hónapos terhesen jól végigmért és megjegyezte, hogy milyen sokat erősödtem... később meg anélkül, hogy hívtuk volta kijelentette, hogy ő feljön minket meglátogatni - csak azért, mert nem bírta elviselni, hogy a dolgokba nincs bevonva. Azóta a helyzet csak rosszabb, utolsó alkalomnál már - higgadtan- rászóltam és a férjemmel is beszéltem, mert ő is csak állt ott, semmit nem mondott. Szóval röviden ennyi, a mami nem szívesen látott vendég nálunk, nem is jön gyakran hála égnek nagy a távolság. Viszont, hogy milyen mérgezőek tudnak lenni az anyósok, most próbálkozunk a második babáért és nagyon nehezen akar összejönni. A gondolataimban azóta is ott van a vetéléstől való félelem, miatta. Én ezt úgy próbáltam meg kezelni, hogy nagyon ritkán jön, mi nem igazán megyünk hozzá és megkértem a férjem, ha sikerül teherbe esnem, akkor a 3 hónap lejárta előtt nem akarok még hallani sem felőle ( de mondhatnám inkább 9 hónap +...)mert felzaklat. Megértelek, direkt csinálják, mert Te Anya lettél ő meg csak azután jön.A férjed kellene, hogy segítsen ebben, bár nekik sem lehet könnyű. A lényeg, nagyon megértelek.

Hát nálunk elég furcsán alakultak a dolgok a baba születése után. Szerencsére sok ország választ el minket,így nem kell sokat találkozni. Amikor megszületett kislányom akkor eljöttek, fel is idegesített rendesen a kötekedésével. Azóta meg kb 2 hetente telefonál, hogy neki mennyire hiányzik az unokája, és elsírja magát.(Megjegyzem 2 naponta dolgozik, 2 számítógépük van, internet van, simán felhívhatna skypon, ha úgy érzi, hiányzik neki, de úgy tűnik erre nincs ideje.)Ha meg én hívom őket és véletlen van náluk valaki, (akár rokon akár nem) közlik, hogy most nem beszélnek, majd később. A kislányom azt se tudja, hogy létezik a dédnagyanyja, mert még egyszer sem látta. Mondjuk én így jól elvagyok, hogy nem sűrűn kell hallgatni a mondókáját, csak akkor ne sírjon, hogy őt nem fogja ismerni az unokája. Tehetne ellene. Terhességem előtt meg volt, hogy heti kétszer is hívott. Nincs ember szerintem, aki ki tud menni az anyósok viselkedéséből.