Amikortól a feleség otthon marad a babával, onnantól már nem egyenrangú a férjével, nincs beleszólása semmibe, az apa dönt, mert az anya nem dolgozik, nincs annyi bevétele, gyerek szinten van?

A rossz kapcsolatokban így van, igen.

Egyébként nem.

Csak ha abuzív kapcsolatban élsz (nem kell verni a másik felet hogy erről beszéljünk).

Egy normális kapcsolatban ez nem fordul elő, nem leszel attól kevesebb, mert a te munkád jelenleg hogy otthon legyél a gyerekkel amit jó esetben közösen akartok, és állami "fizetést" kapsz.

Én évekig jobban kerestem mint a férjem, sőt ő volt munkanélküli is.

Szépen lennénk ha az én szavam most kevesebbet érne mert ő a családfenntartó.

Ilyen emberhez soha nem mentem volna hozzá.

Ott, ahol a nő ilyet férjet választott magának, igen.

Nálunk fel sem merül. Ugyanazt az egyetemet végeztem, ugyanaz a munkám, mint a férjemnek, azért én vagyok itthon, mert ő nem tud szoptatni (meg nyilván az első pár hónapban a babának az anyja közelsége a legfontosabb). Attól még ugyanúgy van beleszólásom mindenbe, hiszen ha én nem lennék, nem lenne gyereke, egyébként meg nem lenne hova lehajtsa esténként a fejét. Amúgy sem tart el, van annyi CSED-em, amiből meg tudnék élni egyedül is, nem beszélve arról, hogy rengeteg spórolt pénzem is van.

Ha mégis most jöttél rá, hogy ilyen férjed van, vagy most lett eleged, akkor sem késő, nem kell belenyugodni.

Menj vissza dolgozni, amilyen gyorsan csak lehet. Ha nem tetszik neki a gondolat, mert ő is pontosan tudja, NEKI is mennyivel könnyebb, hogy otthon vagy, akkor meg nyíltan megmondod neki, hogy "na ugye, fogja be".

Ha végképp nem lehet vele szót érteni, hagyd ott! Inkább most, mint 20 év múlva.