Hogy kezelitek a "csak egy kicsit adjál már a szájába! " című történeteket?

Egy nem -nek csak negativ tónusa van hiszen tagadó szó!!!

(én úgy vagyok hogy még ha a rokonaim is de bekaphatják ha nem értik meg nyugodtan meg lehet sértődni....)

Ha nem érik fel ésszel hogy egy három hónapos gyermek ne egyen töltött káposztát csak mert ők 1957 ben kaptak akkor maradjanak értetlenek én nem idegesitem fel magam azzal hogy leállok veszekedni.

Én nem nagyon foglalkoztam az ilyen rokonokkal, ismerősökkel. Mindig mondtam, hogy az én babám 6 hóig nem szeretne mást enni, csak anyatejet, és utána fokozatosan fogja kapni majd az ételeket.

Nekem is jöttek ilyenekkel, hogy "de nem fog kiszáradni, ha nem kap teát?" és társai.

Aki nagyon erőszakos volt, annak mondtam, hogy 2010-et írunk, és nem 1978-at, és már mások az étkezési szokások, és tudom, hogy igaza van, és nem lesz semmi baja, ha 2 hónaposan csirkepörit kap, de attól én még nem szeretnék adni neki.

Ne hagyd magad, azzal se foglalkozz, ha megsértődnek. Te úgyis tudod magadról, hogy nem vagy gonosz mostoha, és ezt a babád is tudja :)

Apunak ez a maniaja hogy mindent meg akar kostoltatni vele.

Egyszeruen megmondtam neki hogy o az en gyerekem es ha en azt mondom azt nem akkor az legyen ugy.

persze probalkozik de erejesen raszolok,nincs oka megharagudni,ha megis megteszi majd megbekel.

Eleinte szépen leszereltem a témát, aztán mikor sokadszorra mondták simán meg sem hallottam. Untam már, hogy még nekem kell magyarázkodni, hogy miért nem! Nem és kész......

Ugyanúgy egyébként igaz volt ez anyósomra (74 éves) (5 gyerek. 52-51-49-48-30 éves gyerekei vannak most -a 30 éves fia a férjem-), és anyukámra (45 éves) is (én 25 vagyok jelenleg -23 voltam mikor a fiunk született, a húgom meg 22 éves).

A nagyimmal (ő 70 éves) vérremenő vitáink vannak, hogy a gyerekbe nem tömünk csokit mert nem tesz jót. A válasza erre, jót tesz a csontajinak !? és ne vonjam meg tőle....... Na itt jön amikor egyik fülemen be a másikon ki.

Én azt mondtam,ne aggódjatok, ehet még eleget életében ilyeneket, de anyatejet nem.

Azt azért elmondanám, hogy a hátam mögött kóstoltatni próbáltak vele ezt azt,persze a pelusban látszott, és akkor bár nekem nagyon kellemetlen volt, hogy a férjem szüleivel így kell beszélni, de a férjem elmagyarázta nekik, hogy nem kell egyetérteni, de fogadják el, hogy én így akarom. Azóta semmi gond, most már boldogok, hogy egy csomó mindent ehet a gyerek (10 hónapos lesz), és nem etetik olyannal, amit én még nem adok neki.

Persze én is tudom, hogy semmi baja nem lett egy nyalat sütikrémtől 3 hónaposan, de én ezt nem tartottam helyesnek!

Én is csak ennyit szoktam mondani, hogy "tudom, hogy nem lesz semmi baja, de akkor sem kell még ilyet ennie." És pont. Egyrészt már többször beigazolódott, hogy az idő meszépíti a valóságot, és így idnultunk el már akár 8 hónaposan, vagy így ettünk már töltöttkáposztát 7 hónaposan, közbel lehet, hogy ezek csak 14-15 hónaposan történtek. Másrészt így születnek a pletykák, a mondák is: pl. párom keresztanyja megnyalatta a 4 hónapos babámmal a mézespuszedlit, merthogy a gyerek kinézte a szájából és hogy semmi baja nem lesz. Mindezt miközben én ebédeltem. Aztán volt ami volt, meg lett mondva, hogy ezt nem kéne, de azóta már az a monda a családban, hogy a fiam 3 hónaposan mézespuszedlit evett. Ez alapján mit várjak a fiamtól? Hogy ő nem ezt fogja továbbadni mikor neki gyereke lesz? Hasonlóan, mikor apukám jön azzal, hogy őt a az apja a korházból egyenesen a kocsmába vitte? stb.....

Szóval szerintem itt az időnek van nagy szerepe és az emberi túlzásnak. És nyilván tudom, hogy semmi baja nem lesz a gyereknek, ha akár egy falat puszedlit is kapott volna, vagy sorra a marhapörkölttel jönnek, hogy adjak neki azt, atttól sem lenne semmi baja, főleg, hogy már 9 hónpos, de mi van, ha egyszer mégis az ilyen "egy falat, nem lesz tőle semmi baja" kajától lesz valami baja? Sosem lehet tudni.... És ha azt én adom, ok, én vagyok az anyja (multkor a fagyit kostoltattuk meg vele, mert a párommal már tényleg nem bírtam, hogy csak dugja bele a nyelvét, mert persze úgy kell fagyit ennie, hogy a gyerek a másik kezében van.... persze, hogy egy fél körömnyitől semmi baja nem lesz, még le sem megy a torkán) de más ne csinálja már, csak ha én engedem.

Igazából ebből az van, ha valaki sok ilyennel viccelődik, hogy nemes egyszerűségből nem hagyjuk rá később a gyereket nélkülünk, mert nem bízunk meg benne. Mert ha most, ilyen pici korban ezzel akár viccelődik is, akkor nagyobb korára meg tömni fogja csokikkal, meg cukrokkal a hátunk mögött?

Én igazából emiatt utálom ezeket a vicceket.....