Kis korkulonbseggel vallalt tesoval hogy oldottatok meg az első egy évet?

Nekem 18 hónap van köztük. 4es vagyok. Nekem a nagyobb állandóan éjjel vándorolt 3 éves koráig. Minden baja volt. Vagy nálunk akart aludni vagy éppen nem. Vagy csak pisilni kellett vagy szomjas volt. De olyan is volt hogy játszani akart..nyilván ezt nem hagytuk. A kicsi meg szopott egész sokáig, de volt olyan hogy éjjel 12szer. Az eleje nagyon szar volt.

Kérdező, ha te kis korkülönbséget szeretnél, biztosan megoldod. Mindenki megoldja, aki benne van ebben, így-vagy úgy, hiszen MUSZÁJ, ha már ott a két kicsi gyerek. Ha eleve így tervezed, arra készülj, hogy az első 1-2 év extra kemény lesz. Nagyon-nagyon-nagyon sokszor leszel hulla fáradt, agyonhajszolt, feszült, és ideges. (Szinte állandóan.) Ha neked ez megéri annak érdekében, hogy életkorban minél közelebb legyenek a gyermekeid, akkor vágj bele. Ezt minden negatív zönge nélkül mondom. Egyszerűen el kell fogadni, hogy ez a pár év nem arról fog szólni, hogy te jól érezd magad, hanem arról, hogy túléld. Sógornőm pl. nem engedhette meg magának, hogy ne főzzön. Ő mindig este 20.00-tól állt neki főzni, mikor a gyerekek már aludtak. Ő is kibírta, és túl van rajta. Sokszor láttam sírni, és hallottam hőbölögni és kiabálni az egész napos idegfeszültségtől. Jól nem érezte magát, az biztos. De van két szép, egészséges lány gyermeke 21 hónap korkülönbséggel.

A nagy és középső között 2 év, a középső és kicsi között 17 hónap van nálunk. Az alvás nálunk nem volt annyira durva, a két kisebb elég hamar aludt éjjel 5 órát egyben. Amit nehéz volt megszokni, az volt, hogy mindig egyszerre sírtak, én meg sokszor egyszerre csak az egyiknek tudtam az igényeit kielégíteni. Tehát a másikat hagynom kellett sírni, és ez engem nagyon megviselt, amíg nem tudtam magamban helyretenni.