Gyermekeitek személyisége mennyire mutatkozott meg a 0-6 hónapos korig tartó időszakban?

Nálunk ebben az időszakban még a fiam és a lányom is nyugis volt. A fiam ilyen is maradt (már 9,5 éves). Na, a lányom nem maradt nyugis. 15 hónapos elmúlt, egy igazi örökmozgó, önveszélyes, hisztis kis boszorka :)

Imádjuk, de tény, hogy sokkal mâsabb, mint a testvére, pedig ez még 6 hónapos korában nem látszott.

A fiamnál abszolút. Sokat síró, nyűgös baba volt, most 11 éves, a mai napig folyamatosan elégedetlen, semmi se jó neki.

A lányom nyugisabb volt babának, volt, hogy órákig elnézegette a fényeket a plafonon. Most is jobban elvan magában úgy, hogy rajzolgat vagy babrál, a bátyjának meg folyamatosan kell az inger.

2-es vagyok.

Annyiban egyet értek a 6-ossal, hogy a gyerek sorsa, természete nincs előre megírva, de az alap személyiségjegyek igenis ott vannak, és az már környezeten múlik, mit hoz ki belőle. Az agresziót például ma szinte mindig negatív tulajdonságnak tartjuk, pedig lehet jól is használni, például versenysportban (nem úgy, hogy leüti az ellenfelet, hanem úgy, hogy képes nagyon erősen küzdeni a győzelemért.) Az én elégedetlen fiammal sem mindig könnyű az élet, viszont azt is tudom, hogy ő lesz az, aki képes lesz a dolgokon változtatni, ha kell. (Én pont az ellentéte vagyok, nekem minden jó, és kb. minden mindegy. Könnyű velem együtt élni, de a világot nem én fogom előrébb vinni.) Egy könnyű, simulékony természet is lehet pozitív dolog, egy ilyen ember lehet jó családanya és jó segtő, és lehet negatív is, ha egy bamba áldozattípus lesz belőle. Ez függ a tágabb értelemben vett neveléstől, tehát nem csak a szülőktől, hanem rengeteg mindentől, ami az embert gyerekkorában éri.

Szerintem 6 és 7 egyszerre igaz. A személyiség egy nagyon jelentős része genetikailag meghatározott, de ahhoz hogy ez a genetikai potenciál kiteljesedjen kell a megfelelő környezet.

Pl kiváló zongoratehetseg sosem lesz zongorista ha nem jár zongora órára :/

Az alap temperamentumukat láttam. A nagyobb mindig is nyugodtabb, megfigyelő típus volt. Már iskolás és megmaradt neki, nagyon alapos, minden részletet megfigyel. A kicsi mozgékonyabb volt már picinek is, minden addig gyakorolt amíg nem sikerült (emiatt hamarabb is csinált sokmindent). Most ovis, megmaradt neki, hogy "hírtelenebb", kockázat vállalóbb és mozgékonyabb, mint a tesója, de nem annyira alapos, kapkodósabb.

DE! Például egy hasfájós baba lehet sokkal nyugodtabb lenne alapból, ha nem fájna a hasa... Náluk becsapósabb.

Nálunk abszolút az maradt az alaptermészet, ami megmutatkozott csecsemőkorban. A fiam örökmozgó, sírós többemberes baba volt, most kamaszom önfejű, nehezen kezelhető és mindig elmászkálna.

A lányom nyugis, sokat alvó, könnyen kezelhető baba volt. Most sincs gond vele, sokat olvas, nem igényli az állandó jövés menést, folyamatos programokat.