Más is érezte már ugy hogy nem birja tovább? Minden a nyakába szakad és egyedül van, föleg hogy most itt a karácsony és kéne készülni rá? !

Hasonló cipőben jártam én is, de megbeszéltem a férjemmel. Elengedtem mindenhová, ahová csak akart menni. Viszont mindig, mikor éreztem, hogy hamarosan tele lesz a hócipő, megkérdeztem, hogy mikor lesz itthon, mert dolgom lenne. Így, ha arra az időre lett volna neki valami programja, lemondta. Nem feltétlen kell elmenni otthonról. Pl.1-1 napra bejelentkeztem a férjemnél, hogy ő fog vigyázni a picurra, én csak szoptatok. Tudtam aludni + 2 órát, kádban ültem, megfőztem nyugisan, elmentem a postára vagy a kislányomnak vettem valami játékot. Rengeteget számított.

Most is jön a két ünnep közötti időszak, szerencsére nem fog dolgozni, már most szóltam neki, hogy lesz ilyen egész napos babázása.

Persze, nekik is kell a kikapcsolódás, biztos megérti, hogy neked is kell.

(egyébként meg, kis túlzással, rájöttem, hogy a járólap egy idő után öntisztuló) :))) Nekem például váltanom kellett, hogy ne legyek idegbeteg, ha nem volt mindig elmosogatva vagy 1-2 nappal később porszívóztam. Vegyél egy nagy levegőt és lépj rajta.

4 hónapos baba anyukája

Egyetértek az előttem szólókkal:( Én is ugyanebben a cipőben járok/jártam mint te.

A pároddal mindenképp beszélned kéne (én is beszéltem akkor az enyémmel, persze ugyanolyan sokat dolgozik, sőt még többet de kell a pénz főleg most).Szóval még ha szeretne is segíteni, úgyse tud. De már attól jobban éreztem magam hogy elmondtam neki.

A másik, hogy igen, jön a karácsony, de esetleg kicsit leadhatnál az eddig megszokott sütés-főzés-dekorálás stb-ből, mert úgysem ez a legfontosabb most.És akkor a sok feladat alatt talán te sem szakadsz meg.

Még sok sok karácsonyotok lesz amikor már a picurka is segít neked:)

És csak az elején ilyen "depi" a helyzet, én is így voltam mint te, aztán teljesen beletörödtem hogy én vagyok a legutolsó a családban jelenleg..aztán ahogy telt az idő a kisfiam egyre jobban elvan egyedül is, jön-megy felfedez stb.így sokkal több időm van (házimunkára).

Kitartást neked és együttérzek!

Már az előttem válaszolók leírták, hogy nem vagy egyedül ebben a cipőben, de én is leírom. Szerintem mindenikünk átesik ezen a perióduson, nehéz megszokni, hogy mindenről le kell mondani. Viszont szerintem is az a megoldás, hogy beszélj a férjeddel, menjen el ő is szórakozni, de akkor szorítsatok időt RÁd is, mert nagyon fontos, hogy ne váljon nyűggé a gyerek és a vele tölött idő, de ha az ember fáradt és mindenről csak le kell mondania, annélkül, hogy észrevenné valaki, hogy neki is szüksége van egy óracska regenerálódásra, biza bele lehet savanyodni. Az is egy jó megoldás, hogy elpanaszolod a férjednek, hogy igenis nehéz, és összecsapnak a hullámok a fejed fölött. Nekem is van olyan, hogy ki vagyok borulva mikor hazajön. Van olyan, hogy nemcsak szomorú vagyok hanem még jobban tele a bili. Ilyenkor kisírom magam és nagyon jólesik, hogy meghallgat. Aztán megpróbáljuk kitalálni, hogy mikor ugorhatok el a fodrászhoz legalább egy hajmosás,/szárításra mert már attól is képes vagyok jobban lenni, kicsit feltöltődni. Van olyan, hogy ő este elmosogat, ez is sokat számít, vagy segít a takarításban (pl. hétvégén). Sokszor már az is elég ha együtt elugrunk bevásárolni.

Együtt vállaltátok a babát, ne hagyd, hogy minden csak a TE nyakadba zuduljon. Biza jár egy kis pihenés neked is és ahogy az utolsó két válaszoló is írta van megoldás a te kikapcsolódásodra is. Találjátok meg és beszéld meg a férjeddel, hogy legyen ebben a partnered. Neki is jobb ha egy mosolygós feleség várja haza, nem egy sápadt elfáradt "idegen".

Kitartást és kellemes ünnepeket :-)