Kistesót tervezünk, de megtorpantam. Éreztetek már ilyet?

A kislányunk nem sokára betölti a két évet. Úgy terveztük, hogy nem adom bölcsibe, itthon maradok vele amíg lehet és belevágunk a kistesó projektbe.

Ahogy közeledik a "projekt" kezdete egyre több félelem és lelkiismeretfurdalás tölt el: többször sírtam éjszaka, hogy a kistesó miatt kevesebbet tudok magamból nyújtani a kislányunknak, emiatt már előre sajnálom szegényt. Elég eleven egy gyerkőc, nehezen alszik napközben, az etetése nagyon időigényes, de elég okos, imádja az embereket, állatokat, szerintem már most örülne egy kisbabának a maga módján. Viszont egész nap versenyt futok a háztartással 1 gyerek mellett is, nem tudom mit csinálnék 2 gyerek mellett, ez még gondolatban is lesokkol. A legjobban a kislányom érzései bántanak, hogy szegénynek -ha első próbálkozásra csoda folytán összejönne a tesó-, amint megszületne a kistesója pár hónap múlva oviba kellene mennie, azt érezné, hogy már nem kell nekünk. (Megint sírok.😪)

Ha az én kényelmemet nézem akkor vállalnék kistesód, ha a lányunk már 4 éves lenne, de az ő szempontjából rövid távon kevésbé, de hosszú távon szerintem sokkal jobb lenne a kisebb korkülönbség. Én majdnem 4 voltam az első kistesóm születésénél és volt bennem féltékenység rendesen sajna piciként. Úgy gondolom, hogy amikor pl csak 2 év van a gyerekek között, akkor kisebbként is jobb a kapcsolatuk (nem biztos, hogy így van).

Egészségügyi és munkahelyi okai is vannak annak, hogy nem akarok várni. Tele van a pajzsmirigyem göbökkel, IR-em van, endometriózisom... Lehet már most sem tudnék teherbe esni, később ezek meg csak rosszabbodni fognak szerintem. A munkahelyemre ha a kislányom 2 éves korában visszamennék úgyanúgy elvenném a lányomtól a közös baba-anya időt + rettenetesen stesszes egy hely, nem akarok többé ott dolgozni (amint terhes lettem ki is irattam magam, mert ez a stressz csak ártott volna a babának is, ha ott maradok, görcsölgettem is munka közben...), más helyet nem akarok keresni, hogy pár hónap után onnan menjek szülni (+akkor vissza kell fizetnem pénzt a munkahelyemnek, hosszú...). Anyagilag az sem igazán tenne jót, hogy várok még pár hónapot és csak GYES-en leszek...

A kérdésem arra vonatkozik, hogy bennetek nem voltak kételyek a kistesó miatt? Főleg a kislányom érzései bántanak, hogy milyen rossz lenne neki, ha osztoznia kellene rajtam. (Apja is van, ő játszik vele, de etetés, altatás, fürdetés, takarítás terén passzív.)