Más babája is utálta a babakocsit, hordozót?

Az én fiam se maradt el babakocsiban soha. Nem javult a helyzet, hiába szüneteltettük, vettük elő újra.

A hordozást szerette, ez volt nekem a megváltás, mert menni viszont kellett nyilván.

Sem a fiam, sem a lányom nem bírta a babakocsizást vagy az autóshordozót. Hurciztam őket. (Az egyik télen, a másik tavasz végén született, úgyhogy tudom milyen 6 réteg ruhában vagy 40 fokban hurcizni, de ők szerették, én pedig legalább napjában egyszer kijutottam a házból, hogy elintézzek valamit.) Amikor beállt a napirend és 1 óránál többet tudtak ébren lenni, akkor a babakocsi egy guruló játszószőnyeggé alakult és ébrenléti időben mentünk sétálni. Ez a kisfiamnál 3 hónapos korban, a lányomnál 6 hónapos korban következett be. Ha már tudtak ülni, akkor pedig simán mentek a babakocsizások, elnézelődtek.

Az autóutakat pedig egyszerűen próbáltuk túlélni. Legfeljebb 3 órás útra mentünk 2 pihenővel sok-sok gyerekdallal, játékkal, könyvvel.

Nálunk is ez volt. A babakocsi mózes része nem volt agyon használva... Autóval csak akkor vittük, ha muszáj volt, mert végig üvöltött.

8 hónaposan tanult meg ülni, egészen addig szövött kendővel és csatos hordozóval cipeltem magamon (azt viszont nagyon szerette). Miután megtanult ülni, és kezdett baromi nehéz lenni, a sportülésben elnézelődött babakocsival is, illetve vettünk egy nagyobb autós ülést, ami szerintem kényelmesebb neki. Ebben kibír akár 20-30 percet is ordítás nélkül. Továbbra is csak akkor visszük kocsival, ha muszáj.

Úgyhogy kitartást, vannak ilyen gyerekek. Nálam is az összes szomszéd és egyéb ismerős vitte a babakocsiban édesen alvó gyereket, kényelmesen könnyedén, én meg folyton ott tököltem, hogy magamra kössem (télen), felöltözzek, ő is, ne túlzottan, mert akkor szétizzadjuk egymást, ne alul, mert akkor megfagyok, és amíg ők lazán pakolásztak a babakocsi aljába, én húztam magam után a banyatankot, ha vásárolni kellett, mert az elöl gyerek hátul táska ugyan működik, de mire hazaérsz leszakad a derekad. 😂

Mindig is gyűlölte a babakocsit, csak kézben cipelve volt el. Miután megtanult járni, nem is használtuk soha többet.

Az autót is gyűlölte, jobban, mint a babakocsit. Egy 3 órás utat képes volt végigüvölteni. Azután lett jobb, miután megfordítottam a gyerekülést, hogy előre nézzen. Nem emlékszem pontosan, hogy mikor, de olyan másfél éves kora után.

Az én lányomon csak az idő segített. A mózesben kb 2 percet, a sportülésben (miután már tudott ülni) akár 5 percet is kibírt sírás nélkül. Én is hordoztam helyette, az mindig jó volt (neki... Azért 10 kiló körüli gyerekkel a hátamon meg az egyéb cipelnivalókkal én annyira nem voltam oda a dologért :D ). Az autós utakat meg hagyjuk, azon sem segített semmi, előre-hátra forgatva, mellette ülve, játékkal, sehogy se volt jó. Elmúlt már 1,5 éves, amikor egy hosszabb útra anyámhoz (határellenőrzésen meg mindenen át), tablettel és rajzfilmekkel felszerelkezve mentem, na az volt az első, hogy ordítás nélkül el tudtunk jutni autóval bárhová, egyébként a 10 perces úton is végig üvöltött, akármerre fordult.

Most 2 éves, most már jobb. Az autózást ha nem is szereti kifejezetten, de ha nincs valami nyűgje éppen, akkor azért el lehet vele már menni autóval nagyobb távra is (bár érdemes tabletet bekészíteni most is, mert annyira nem kedvence), a babakocsizást viszont kifejezetten szereti a lusta kis popója :D Nyilván már jár egy ideje, kismotorral nagyon ügyesen közlekedik, most második szülinapjára futóbiciklit is kapott, de azért előnyben részesíti még így is a kézben-nyakban cipelést vagy hát ennek hiányában (7 hónapos terhesen pl én már nem nagyon viszem kézben hosszú távon) a babakocsit nagyon szereti. De ez is az utóbbi kb fél évben alakult így.

Szóval vannak ilyen gyerekek. A hurcikendő viszont nagyon jó, hasznos, amíg meg nem tanult önállóan közlekedni valamilyen módon, addig itthon is sokat volt rám felkötözve, házimunkát intézni meg ilyenek.

A fiamnak volt egy olyan időszaka, amikor nem szerette, 2 és 4 hónapos kora között. Sírt, amint beleraktuk.

Sose felejtem el.

Majd már nem kelt fel, ha alva beleraktam, ez bevált pár hétig.

De igazából csak az segített a helyzeten véglegesen, mikor már ülni tudott és elnézelődött.

Autónk akkor még nem volt.

A nagyobbik fiam ilyen volt. Szinte vadiuj allapotban adtuk el a babakocsit. En hordoztam eloszor kendoben, aztan csatosban. De szerencsere csak az elso felev volt ilyen. Akkor nappal aludni is csak rajtam volt hajlando, ugy viszont aludt 2-3-4 orakat is. Beultemvele a szoptatos szekbe, es egy ido utan kikotottem magamrol a kendot vagy a csatost.

Mikor onalloan ulni kezdett, onnantol vartam meg ket honapot, es utana vettunk egy SmartTrikeot hasznaltan, azt imadta. Aztan rajottem, hogy karfas babakocsi kell, arra ra egy ragoka, aztan ugy mar bennemaradt. A mozest viszont mindigis utalta.

A kicsi viszont kezdettolszerette a babakocsit. O max. elviselte csak a hordozast, amikor epp ugy volt egyszerubb megoldani, de vele szuperul tudtam babakocsizni, fekudni is szeretett benne, aludt is venne. En meg nem hittem a szememnek, hogy ilyen van.