Mit illik és mit nem közösségben gyerekkel?

Attól függ, milyen szülők vannak. Az alap, hogy a szülőt megkérdezed, hogy a gyerek kaphat-e kaját, ha megkínalod, mert akármilyen ételérzekenysége lehet, vagy egyszerűen a szülő nen akarja, hogy a gyereke össze-vissza egyen. De megkínalni se kötelező.

Ha visztek le jatékot, vedd számitásba, hogy más is akar majd vele jatszani. Mindenre írd rá a nevét, ne vigyetek olyasmit, amit nem szívesen adtok oda másnak.

1. Alapból nem kínálgatok nasit, de ha egy gyerek nagyon odajön, jellemzően max 1 vagy kettő, akkor megkérdezem a szülőjét, hogy kaphat-e

2. A játékokat ált megosztjuk, ha igény van rá

Mi sose vittünk nasit, mert nem a játszótérre való. Ott azért vagyunk, hogy nyakig koszos legyen és önfeledten játsszon. Ha megéheztek hazamentünk vagy minimum (!) ki a játszótérről. Leültünk, megtörölgettem őket, ettek.

A halálom, amikor anyuka kergeti a gyereket a játszón a kajával, az meg félkézzel kapaszkodik a csúszdán és a koszos mancsával tömi a fejét.

Nem szerettem ha megkínáltak, mert belerondított a szokásainkba, visszakínálni meg nem akartam. Nem irigységből, de minek vigyek legközelebb én is, amikor a sajátjaim megvannak nélküle?

Hadd nyugtassalak meg, hogy nem ilyen élesek ezek a kérdések. Én sosem láttam olyat, hogy bármelyik gyerek MÁSIK anyukától enni/innivalót, édességet kunyerált volna.

Sőt, egyébként a sajátjuktól sem szoktak, ui. belemerülnek a játékba, és inkább úgy kell rájuk szólni, hogy időnként igyanak egy kis vizet a nyári melegben.

Mindazonáltal, ha étkezés ideje nem esik bele, ne vigyél nasit. Csak a magad életét bonyolítanád vele. (Mondjuk én eleve azt vallom, hogy étkezések között tök fölösleges etetni a gyereket.) Innivalót vigyél, pláne ha meleg van.

Fontosabb lesz majd az, hogy ha saját játékot visztek le, és más játszik vele, akkor milyen határig engeditek, és hogyan kéritek vissza tőle. Mert persze, játszhat más is vele, de az pl. elég bosszantó, ha alig tud a gyereked a saját játékával játszani, mert amíg hintázik, lecsapnak rá a többiek és nem is hagyják abba a játékot vele.

Én nem szeretem a játszótéri nasiztatást. Viszont elég sokszor láttam már, hogy igenis kunyerálnak a gyerekek egymásnál.

Játékot adhat kölcsön a gyermek, ha szeretne, de természetesen egyáltalán nem kötelező. Többnyire viszont zökkenőmentesen szokott működni a cserebere.

Az enyémek kunyeráltak másnál és más is kunyerált tőlünk. Úgyhogy én fel is adtam ezt a nem viszünket, különben brutál körbelejmoltak mindenkit. Bár nem kergettem őket, meg leültettem, kézfertőtlenítés. Ha valaki kért, megkérdeztem a szülőt, adhatok-e. De volt, hogy azt mondtam, bocs, de ezt az enyémek szeretnék megenni. Egyébként a gyerekek cukik és ilyenkor adnak.

Játékokra nálunk sokféle megoldás volt. Volt olyan játszó, ahol minden közös, volt, ahol semmi. Általánosságban illik megkérdezni és visszavinni aztán vagy megbeszélni, hogy de csak 1-2 körre vagy jók még a csere-üzletek is. Olyat nem érdemes levinni, ami nagyon drága (láttam már pl. elektromos kisautót...), mert azért egy-egy "kóbor" baba simán felkapja és már földhözvágta, mire a szülő reagál, vagy kölcsönkéri, aztán lemerül, mire visszaadja, vagy ártatlan műszaki érdeklődéssel letöri a kisbicajról a csengőt... És arra is érdemes készülni lelkileg, ha a tiédnek nem akarnak kölcsönadni valamit. Szóval ilyesmikkel érdemes kalkulálni, mint konfliktus és hisztiforrás. :)

Mi általában hosszabb időre megyünk játszóterezni, amibe beleesik egy kisétkezés.

Nem megyünk minden nap, ha igen akkor is autós távolságra van..

Ha csak magunk megyünk,

Akkor viszek 1-1 banánt vagy szendót stb..ha barátnővel megbeszélve, akkor olyat viszek, amit többen lehet enni, (szőlő keksszel stb, vagy viszek a gyerekének is ( ő is hoz).)

Ha valaki kér, akkor adok szülői engedéllyel.

Nálunk nem opció a “kimegyek” mert akkor állok a járdán 2 gyerekkel.. és ennyi..

Nasiztatni nem szeretem őket.

Nagyobbak lesznek, akkor tuti nem viszek majd.. ( 2 és 3,5 èvesek)

Játékot öntjük a közösbe..