Mennyire szerettétek a gyereketek babakorát?

Én imádom/imádtam. Tizenegyedik hónapot tapossuk. Az első 2 hetet éltem csak meg rosszul.

Én nagyon szerettem de én úgy érzem, hogy nagyon szerencsés vagyok, mert egy tündéri gyerekem van (volt), aki csak evett és aludt. Persze voltak alkalmak, amikor nekem is voltak nehézségeim, amikor minden sz*r volt és mindenből és mindenkiből elegem volt de átlendültünk rajta. Olyankor gyakran eszembe jutott, hogy milyen nehéz lehet sok anyának, akinek hasfájós, nem alvós, ordító, matrica gyereke van. Akkor hálás voltam az én nyugodt gyerekemért.

Én nagyon rosszul éltem meg, és nem élveztem egyáltalán. Sőt, a másodikat sem. A gyerekemet nagyon szeretem, de az életünkből ezt a két évet soha nem élném újra. Az elejétől egy nagyon nyűgös, akaratos, nyughatatlan gyerek volt, aki 3 percig nincs el magában. Kő keményen végig éjszakáztuk a 2 otthon töltött évet, elejétől a végéig. Az emlékeimben még most is egy túlélőtúra, szó szerint. Örökké olyan fáradt voltam, hogy a lábamon alig álltam meg. Ez a szédüléses, csontig hatoló fáradtság a legerősebb emlékem a közös, első 2 évünkből az örökös kialvatlanság miatt. Remélem, hogy az idő megszépíti majd.

Az előző, 2. válaszolóhoz kapcsolódva: nekem éppen nem alvó, ordító, örökmozgó, akaratos matrica gyerek jutott. Életem legszebb, és egyben legnehezebb ajándéka. Imádom, és soha nem csinálnám vissza, de részben pont ezért nem lesz második gyerekem, mert nem tudnék még egyszer az életben ennyit éjszakázni, és mellette folyton pörögni vele egész nappal, mint a búgó csiga. (3. voltam.)

2 gyerek első évén vagyok túl, életem legszebb időszakai. Még egyet tervezünk, de már most azon bánkódok, hogy utoljára élhetem meg. Imádtam szoptatni, imádtam mikor rajtam szuszogtak, imádtam otthon lenni velük, imádtam minden mozzanatukat, grimaszukat, ahogy fejlődtek, kinyílt számukra a világ. Ha tehetném, de nem tehetem sajnos, amíg bírom újra és újra átélném.

Jó volt nagyon, de én sokkal jobban élvezem, mióta nagyobbak. (12 és 16 évesek most).

Borzalmas volt, de az a legrosszabb, hogy ahogy telnek az évek rá kellett jönnünk, hogy bizony az volt a legjobb időszak... 😩 Azóta minden sokkal nehezebb

Az eleje nagyon nehéz volt, mégis szerettem, főleg azután, mikor könnyebb lett. Akkor annyira fel sem tűnt, csak így utólag visszagondolva hiányzik az az idő.

Az első fél év iszonyatosan nehéz volt. Bár abban szerencsém volt hogy végig aludta az éjjelt. Viszont 2 hónapos kora után alig aludt nappal, maximum 10 perceket. Állandóan kézben akart lenni, hiába vettem meg az adamot, elektromos hintát. Semmi segítségem nem volt.( Kórházból haza jöttünk akkor férjem itthon volt két hétig és főzött. Ennyi volt a segítség. ) Gyűlölte mindet, sajnos a babakocsit is. Ez egészen addig volt így míg fél évesen át tudott már fordulni. Onnantól egyre könnyebb lett. Élvezte hogy mindent a kezébe szájába vehet és azt hogy már van mozgás tere. Az apuka őszintén szólva segített fürdetni néha de olyan 7-8 hónapos koráig nem igazán tudott mit kezdeni vele. Szarul is éreztem magam, mert mikor én lestrapálva ott voltam csak azt láttam, hogy ő éli az életét tovább. Kijár horgászni és kikapcsolódik közben. Én nem tudtam ezt megtenni sajnos, a cumisüvegben egyáltalán nem volt hajlandó elfogadni az anya tejet. Sok veszekedés árán a férjem hozzá állása is változott. Mostmár nyugodtan rá tudnám/tudom bízni akár egész délutánra. (14 hónapos) Amúgy minden negatív dolog ellenére szerettem ezt a korszakot. Imádtam amikor pár hónaposan rajtam aludt. A fürdetéseket és minden kis közös emléket, élményt. Hihetetlen volt nézni ahogy ügyesedik és fejlődik. Hiányozni fog az hogy már sosem lesz olyan kis picike, de várom hogy lássam mit tartogat még nekünk a jövő. Most várom a második babám ( 11 hetes terhes vagyok) és csak azt remélem hogy imádni fogják egymást. A kislányom annyi szeretetet adott nekem amennyit sosem kaptam. Ha csak vásárolni vagy játszótérre megyünk az összes gyereket megöleli. Úgyhogy remélem megmarad ilyennek. Végtelen kedvesség és gyengédség van benne. Úgy érzem sokat tanulhatok majd én is tőle az élete során.