Testvér féltékenység? Másnak is utánozza a gyermeke a kistestvérét csak hogy foglalkozzanak vele?

Még nincs tapasztalatom, csak elméletben válaszolok, van már 1-2 ötletem hogy mit hogy fogok csinálni, aztán majd úgyis kiderül, hogy ez jó vagy sem.

Nálunk 3 éves a nagyobb, szerintem az lesz, hogy megpróbálom mindenbe bevonni amit én csinálok, tehát a kicsi gondozásába, meg a házimunkába, mert az most különösen érdekli. Néha külön lemenni csak vele a játszótérre. De hisztinek nem fogok teret adni továbbra sem. Most is az az elv, hogyha valamit sírva, hisztizve kér, akkor megmondom, hogy csak akkor hallgatom meg, ha rendesen kéri. Biztos lesznek egyébként bajok, mert most is vannak, nagyon ragaszkodó, nehezen fogadja el, ha valami nem úgy történik, ahogy akarja. Sok magyarázás, figyelem általában segít, de nem szeretném csak azért minden irracionális kívánságát teljesíteni, mert most ez egy nehéz időszak lesz neki.

Ő sem érti magát. Félti is a saját helyét a családban, meg arra is rájött időközben, hogy a húga csak sírni tud, játszani nem, a helyzetet sem érti igazán. Ráadásul saját magát sem tudja kifejezni, de ha tudna is beszélni, akkor sem tudná elmondani, hogy mi baja van, mert érzelmileg még nem annyira fejlett. Plusz gondolj bele, neki te vagy a világ, te (és a férjed) jelented a biztonságot, a szeretetet, mindent. De most hirtelen jött valaki, aki sokkal többet van a kezedben, mint amire ő saját magáról emlékezni tud. De közben meg tudja (hiszen biztos elmondtad neki százszor), hogy a kicsit is szeretni kell, meg ő a testvére, és egy család vagytok, szóval szerencsétlen teljesen kész van a helyzettől.

Adj neki időt, amíg ezt rendberakja a fejében. Esetleg ha van olyan felnőtt, akit nagyon szeret (nagymama, szomszéd, akárki, aki korábban is vigyázott rá), és megoldható, akkor bízd rá 1-2 órára, de csak őt, a kicsit ne. Nyilván ezt csábítóan kell kommunikálni felé, hogy mondjuk "a nagyi kérdezi, hogy szeretnél-e vele elmenni az állatkertbe, csak ő és te".

Igen, szerintem az se jó, ha túlkompenzálod, csak azért, mert tesója született. Ha nem lenne tesója, gondolom akkor sem tarthatna sakkban a hisztijével. Nagyon hosszú folyamat megtanítani nekik, hogy hisztivel nem lehet semmit se elérni, és ez nem helyes viselkedés, erről csak elméletben könnyű beszélni, a valóságban tudom, hogy milyen nehéz egy-egy szituációban a helyes döntést meghozni.

Ha sokat foglalkozol és beszélgetsz vele, akkor rosszat úgysem teszel neki, majd megszokja, hogy ott a tesó is, na meg a kicsi is egyre interaktívabb lesz, hátha felfedezik majd egymást, hogy tudnak együtt játszani.