Tényleg káros a tévé a kicsiknek?

Szerintem ez típus kérdés, az én párom is szeret pl zenét betenni, engem meg zavar. Ha zenét hallgatok, akkor azt csinàlom, ha főzök, akkor azt.

En az autóban is kikapcsolom a zenét, ha beszélgetés indul, ő meg simán beszélget párhuzamosan a rádióműsorral.

Emellett nekem is inkább zajmérgezésem van itthon, de ez az első gyerek pici korában nyilván nem így volt (igaz, akkor se néztem tévét).

Én mindig gondolkodom, merengek a múlton, elképzelek helyzeteket, analizàlom az életem esemŕnyeit vagy ami èpp a világban törtènt, álmodozom, nekem zavarja a zaj a gondolataimat.

"Amikor aludt, akkor még annyi dolgom volt, háztartás, kert, veteményes,"

És kapálás közben is ment a tévé, vagy csak a gyerekeddel való foglalkozás közben zavar a csend? :)

Ugye, hogy ugye?

Itt a csend csak kifogás. Aki unja a gyerekét és csak tévé mellett viseli el, annak talán nem kellett volna vállalni.

#32 ez a kijelentés azért kicsit erős.

Nekem nem kellett volna gyereket vállalni, de akkor sem hinném, hogy aki nem bír megülni "kussban" 0-24 ben egy baba mellett, aki síráson kívül nem tud semmit csinálni, az nem anyának való.

"A megkésett beszédfejlődés azt jelenti, ha szavakat se mond ennyi idősen, beszélniük nem kell"

Téves. 2 éves korra 50 szó, szókezdenény (hangutánzókkal együtt, minden következetesen használt hangalak számít) ÉS két szó mondattá összefűzése az elvárás, azaz a távirati forma jellegű kommunikáció.

Ami ettől kevesebb, az intő.

A tévé által keltett alapzaj pedig hátráltatja a beszédészlelést, ami a kifejező kommunikáció alapja.

Nemcsak a beszéd a gond itt (szerintem akkor károsul a beszéd, ha a TV jelentősen és rendszeresen visszafogja a családtagok közti kommunikációt), hanem a belső kép képzesére való képesség, ami a fantázia és a beleélő olvasás alapja, illetve a kreativitás károsodik.

Vekerdy is beszél erről egy előadásban, hogy amikor a gyerek azt játssza, hogy a szőnyeg a tenger, akkor (bizonyított, hogy) látja is azt, ugy aktivàlódnak vsz a vizuális és egyéb asszociációs területek, mint aki tényleg egy képet lát.

De ha a TV-ben ott a kép, akkor a gyereknek az is "jó", sőt "jobb" (könnyebben elérhető), viszont akkor nem alakul ki jól a belső képképzés.

Mondjuk én se hiszem, hogy csak ezen múlna, de azt észrevetettem, hogy ha halmozódik a mesenézés nálunk (értsd: amit fent leírtam, egymas utáni napokon nézünk, nincs szünet stb), akkor csökken a kreatív játék. Én azt nagyon fontosnak tartom, es el is magyaráztam ezt a kislányomnak (ő szereti a magyarázatokat).

Ez a kinek nem kellett volna szülnie.... ez egy érzelmileg bántalmazó komment. Tudom, joga volt ezt gondolni, viszont szerintem indokolatlanul bántó, olyan mint amikor az introvertált megkapja, hogy ha nem akar napi 24 órában verbális kontaktusban kommunikalni, akkor mért van családja. Egy baba mellett az első hetekben mért ne kapcsolna magánal tévét, aki ehhez van szokva? Gondolom nem vki ordító akcióhorror volt.

"olyan mint amikor az introvertált megkapja, hogy ha nem akar napi 24 órában verbális kontaktusban kommunikalni, akkor mért van családja"

Az introvertált ezt magasról leszarja. ;)

És éppenséggel pont az introvertált személyiségnek könnyebb az otthonlét egy babával. Imádtam a csendet.

39, kibírtam. ;)

Sokkal nehezebb korszak lett volna, ha a legkisebb korosztálynak szant debil meséket is kell hozzá hallgatnom (peppa, sam, dora, bogyó.. ).