Kisbabás anyukák! Nektek mikor lett több időtök a barátaitokra?

8 hónapos a fiam. A barátnőmnek nincs gyereke. Napi szinten írunk egymásnak, 2-3 hetente találkozunk is. Egy ekkora gyerek mellett tengernyi időm van válaszolni az üzenetekre.

Lehet, hogy a barátnőid inkább kisgyerekesekkel barátkoznak mostanában.

31 eves koromban en is egyedulallo voltam eppen, gyerek nelkul, egyedul is eltem. A baratnoim akkoriban szultek, 1-2 kicsivel voltak otthon es nem igazan ertek ra semmire, vagy ha megis, akkor is foleg csak a gyerek erdekelte oket, mas tema nem igazan. Borzaszto volt, en is nagyon egyedul ereztem magam, akar csak te most! Megoldast az hozott, hogy uj emberekkel ismerkedtem, sajat uj eletet alakitottam magamnak, mellette annyira tartottam a kapcsolatot a baratnoimmel, amennyire idejuk engedte.... Ma 39 eves vagyok, az 1 eves fiammal vagyok itthon. A baratnoimnek kisiskolasok a gyerekei, mar regota visszatertek a regi kerekvagasba, nem csak a gyerek tolti ki az eletuket, hanem fontosak a baratok, szorakozas, munka, stb is. Raernek kavezgatni, sot, akar este iszogatni, mozizni, barmire. Ezzel szemben en ki sem latok a totyogosommal kapcsolatos feladatokbol, eselyem sincs sokszor elmenni talalkozni veluk, neha meg visszairni sincs erom egy-egy huzos napon... Most ok turelmesek velem, alkalmazkodnak hozzam, hogy mikor erek ra kicsit talalkozni vagy csak irni.

Szoval tanulsag: a gyerekek hamar felnonek, a baratnok visszatalalnak onmagukhoz es jo esetben egymashoz is, es fordulhat a kocka, jarhatsz meg te is az o cipojukben! Addig inkabb fokuszalj a jelenlegi elethelyzetedre. Ha maganyos vagy, ismerkedj, talalj ki uj elfoglaltsagokat, menj emberek koze! Adj egy kis idot a baratnoknek, amig kicsit megnonek a gyerekek, addig epitsd a sajat eletedet!

Én megertem hogy nincs idejük. A kisbaba az első, mellette ott a háztartás.nekem 7 hónapos fiam van, az utóbbi 3 hónapban nappal nem aludt otthon, csak kint, ha ment a kocsi, úgy meg nem túl kényelmes üzenetet írogatni. Este is ha lefektetten, házimunkát se tudtam csinálni normálisan, mert 10-20percenkent vissza kellett hozzá menni.

Viszont kapcsolatot tartok - van egy barátnőm akinek szintén ilyen idős babája van, ő 250kmre lakik tőlem, na vele napi szinten tartjuk a kapcsolatot - írni se telefonálni nem lenne időnk sosem, de fb-n keresztül hanguzeneteket küldünk egymásnak - mikor kint sétálunk, feljatszom az üzenetet, majd mikor neki van ideje meghallgatja, válaszol (akár főzés, akár séta közben) , én általában megint séta közben hallgatom, amit ő felmondott. Nagyon klassz ez így. Szabad a kezed, csak beszélsz.

Másik opció, ha közel laktok, akkor tessék meglatogatni őket, segíteni a gyerekek körül és közben lehet dumcsizni.

8 hónapos a kislányom éééés annnnyira SZOMJAZOM a felnőtt emberi társaságra, hogy nem hogy "nincs időm", meg "nem keresem" a barátnőimet, egyenesen bombázom őket és szervezném a programokat. :D

Viszont van olyan barátnőm, aki szublimált, akárcsak az egyesnél. Mintha azzal, hogy megszületett a gyerekünk, megszűntem volna létezni. Pedig én imádom, ha végre van más téma, mint a gyerek. Bármi más, csak egy kicsit szakadjak ki a szürke hétköznapokból.