Mennyire gyakori a nagyon nehéz természetű baba?

Én még csak az ismerősnek, a keresztanyjának, a szomszédjának, az unokatestvérének, a sógórnőjének a gyerekéről hallottam, hogy "jó" baba.

De a viccet félre téve én nem ismerek olyat, aki ne lett volna kimerült roncs az első időkben.

Mire összeszedi magát az ember meg jön a dackorszak.

Pokol!

Minden azon múlik, hogy milyen környezetben vagy. Ha nem látod csak olvasol erről, akkor nehezen hiszed el.

Én pl 10 éve dolgozok eü-ben különböző teruleteken. Az első egy kis belgyógyászati-sebészeti profilú kórház volt aztán ortopéd-traumas helyen meg klasszik képalkotós területen(volt mamma, uh, rtg) most pedig idegsebeszeten.

Én speciel korábban max hírből hallottam pl egy agyvizkorrol, de most hogy gyakorlatilag heti szinten minimum 1, de néha több ilyen esetet látok, hát bennem is megfordult, hogy nem gondoltam, hogy ez ilyen gyakori. Aztán ugye azért is gyakori, mert szerencsétlenek nem biztos, hogy máshova tudnanak menni és azért vannak adott intézetben halmozottan többen.

De ilyen a felnőtt babakocsi is. Soha nem láttam ilyet, most meg kb 1 hónapon belül 2-őt is.

A családban 7 gyerekből az én 2. gyerekem volt a 2. többemberes baba. Nekem a nagy szintén nyugis, a kicsi viszont letehetetlen volt piciként mászásig. Éjszaka amúgy tök jól aludt (3-4 óránként felkelt enni aztán aludt tovább) viszont nappal a kiságyba amint beraktuk felkelt, ha ébren raktuk le bárhova sírt, később is megállás nélkül szórakoztatni kellett szóval tényleg nem volt egyszerű eset, de óvodásként nagyon jó gyerek (iskolát kezdi szeptemberben már), a totyogó korszaka se volt gáz, a dackorszak se volt annyira vészes szóval tényleg az eleje volt nagyon kemény. :D

A másik többemberes baba (rokonéknak) se egy kezelhetetlen gyerek egyébként, iskolás, a babakor volt húzós ott is.

2!

2 lányom van. 3 és 9 évesek. Soha nem volt olyan kipihent mint az itthon töltött 2-2 évben. Ettek aludtak az első 3 hónapban, utána sem voltak ölbe babák.

Nem volt has illetve fogfájás, dackorszak viselhető volt.

Úgy látom megjelent néhány gyerekgyűlölő az oldalon és a legtöbb kérdéshez leírják,mennyi borzasztó anyának lenni, gyereket nevelni stb, elég beteges szórakozás, de hát ilyen ez a világ.

Kérdező vannak olyan babák akikkel nehezebb, nekem pl az első fiam igen nehéz személyiség, babaķent is többemberes volt, utálta az alvást is pl,kisgyerekként meg még enni sem szeretett, a dackorszak Vele idegtépő volt sokszor, a mai napig arra vágyik,hogy mindig mindenki csak Rá figyeljen, pedig már 12, most meg sokszor olyan, mint egy zsémbes öreg😅. Vele ellentétben az öccse álombaba volt, kisgyerekként is és jelenleh is egyszerűen egy tündér, nagyon jó személyiséggel, Vele a dackorszak is teljesen kibírható volt, szeret aludni enni, játszani magában is mindig kedves, mosolygós, csupa jóindulat. Ég es föld a két gyerek.

Egy kb. 500 fot szamlalo anyukas csoportban keszitettem egy felmerest errol meg par eve, amikor a gyerekeink fel evesek voltak asszem, es foleg a tobbemberessegre es alvasra kihegyezve. 70 vagy 80% remlik, hogy azt irta, hogy nem tobbemberes, a tobbi meg, hogy az. Ez nyilvan nem reprezentativ, de azert valami benyomast ad az embernek.

Sokszor hallani, hogy tobbgyerekes csaladnal altalaban az egyikgyerek ilyen, amasik meg az ellentete. Erre egyik baratnom alvas szempontjabol racafolt. Olyanokat is tudok, ahol a harmadik gyerek lett tobbemberes.

Masikbaratnomnel az van, mint nalunk, az elso tobbemberes, a masodik nekem. Egy harmadik ismerosnel mega nagy nem az, kicsi a korkulonbseg, a kicsi pedig az. Meselte, hogy kemeny volt.

Nálunk a 2. nem nehéz természetű, ahogyan az első sem volt az, de azért nonstop cicin lóg meg kézben szeret aludni, pont, mint a nővére. Nincs még 3 éves a nagy, a kicsi 5 hónapos, a hurcikendő megoldás az összes ilyen problémára :D Kivéve az én alváshiányomra, azon csak az idő segít, amikor a kicsi is átalussza majd az éjszakát.

Amúgy ismerősi körben sem panaszkodtak rettentő nehéz természetű babára. A társaságban a mieinkkel együtt 11 gyerek van, talán az egyik kisfiúval volt nehezebb.

Szerintem nagyon szubjektív az, hogy egy baba több emberes-e vagy sem. Ez nem egy kórkép, hanem egy megítélés, saját bevallás szerint. Én piszkosul nehezen éltem meg az első 4 hónapot, a kislányom hasfájós volt és letehetetlen, így simán rámondanám, hogy több emberes baba, hiszen így igaz, én egyedül kevés lettem volna hozzá. De valóban az volt? Vagy csak én, az akkori lelkiállapotommal így éltem meg és amúgy teljesen átlagos baba és a nagyobbiknál volt szerencsénk, hogy ő eszik-alszik baba volt!?

Szóval ez amolyan megfoghatatlan kérdés. Mindenkinek éppen mi a nehéz.

Meg attól is függ, hogy kinek mennyi az alvásigénye.

Nekem nagyon sok és ezért volt kimerítő az is, hogy csak szopizni keltek fel.

Egyszerűen nem tudtam kialudni magam.

A mai napig kész vagyok, ha csak 1 nap nem alszom eleget és akkor hónapokon át ez ment.